Ezeréves történet, de mindig elfelejtettem posztolni... Régebben meg-megfordult a halfnote hasábjain a Project szó, de nem kapott túl biztató kritikát. Nemigazán foglalkoztam vele, mert nálam ezeréve a Towshend Avalon igen aprópénzen tud olyat, ami nem ingerel új keresésére. Ez a példány is csak a vadi nyú hansgzedőt beállítani került hozzám, de ha már itt volt, kipróbáltam. Az antikskatinghez, meg a tűnyomáshoz ígyis a végső szót a fül mondja ki, nem a matek.

Japók sose voltak normálisak. Az RS Lab Rotaryt keresve jutottam el ide... Tegyétek be google fordítóba. Élmény lehet beállítani :)  10 tűágyazás :D 

http://www.chukai.ne.jp/~stail/free.html

Ezzel már sokszor eljátszottunk, de tegnap ismét kaptam egy pofont a nagyoktól... Történetesen a CD-játszóm a TMP Audionál van fejcserén és jóideje csak lemezt hallgatok. DE, most, egyszerre támadt kedvem bicajt szerelni és zenét hallgatni. Analóg nemigazán jöhet szóba ilyenkor, így vettem egy nagy levegőt és a valamikor, 1-2 film megnézésre begyűjtött, akkor hétezer (7.000) forintos DVD-re néztem. A kisebb rendszerben ilyen szól, de főleg koncerteket nézek rajta (DVD), aminek a formátuma/felbontása valamivel ehetőbb, meg ügyesen rejtem el a hibáit, de meglepő módon nincs zavaró hibája. Az a fajta, ami inkább elhallgat dolgokat, mint túlzásokba esne.

Lehet ezt ragozni, vagy képregény formájában csak simán közreadni. Szóval a kék kicsit mechanikusabb, színtelenebb. Míg a sárga nálam megüti azt a határt, hogy elfér a rendszerben, a kék már kevésbé. Biztos van, ahol jobban muzsikál (pl dús rendszerek felrázása), de nálam ez a madzag (Kondo erősítőbe dugtam be), nem üti a minimumszintet meg. Gatyamadzagot nem próbáltam, de sanszos, abból is találok jobbat, vagyis ide jobbat. Ebben az a fura, valamikor, egyszer, amikor más izéjével vertem a csalánt, ha jól emlékszem, ott kék AN-B-k voltak bekötve (AN ZeroCD-M1-P1-J/réz) és egyszer eljött a pillanat, amikor mondtam, hogy most rajzold körbe és ne nyúlj hozzá. 

Nem jó fáradtnak lenni. A hifizés fárasztó sport, sokáig ülsz előtte, ha elkap a gépszíj... vagy a nem megfelleően használt ékszíj. Szíj, az ékszíj nevében ott van a lényeg, az ékalakú keresztmetszet, ami képes nagyobb nyomaték átvitelére. Ide nem kell, de nem árt a megfelelő átmérő és feszítés.

Igen, előszedtem a pecakészletet. Módszeresen, míg ment a melegítés (az eredeti 0,28-as damillal), addig legyártottam a többi versenyzőből a megfelleő méretű szíjakat. Már sokat nem cicóztam vele, összhurkol, jól meghúz és kisollóval a görcs tövéig visszavág. Kicsit megjárattam a spinning kormányán, hogy egyenesedjen és persze szakításpróba.

Nem újdoság, hogy a hálózati madzagok dugójának megválasztása se elhanyagolható tényező. Történt, hogy a kisebb rendszer összerakása nem annyira egyszerű. Drótgondok vannak, nem csak "szingó". Nagyon csillapított a helység és a megszokott konfig nem igazán adja ki, de ezzel kell főzni. AN P1 erősítőhöz első lépcsőben a Kondo KSL SpC3-as madzagot használtam tápdrótnak, de érzek pici híját, kellene egy kis karcosság (a szönyeg épp ezt nyomja el), ezért gondoltam az AN-B madzagra.

Szóval... elmentem a pecaboltba, de előtte informálódtam a gugliban. Szerintem többet tudtam meg a pecazsinórokról, mint eddig életemben amit sejtettem. Mostmár lazán vágom, ha valaki legyezőzni megy, mi kell hozzá, de azt is, a potykához azért combosabb damil kell, mint a lemezjátszómhoz. Az is agyrém, hogy a Pontyhorgász boltban kb 270 féle, majdnem azonos méretű zsinórból lehet választani, de egy se volt vékony, ami a lemezjátszóhoz kellene hivatalosan. Kérdésre, akivel tudtam konzultálni, "milyen vékony?" "Olyan hajszálnyi..." Na, akkor ide nekem a legviknyabbat.

Régen már mekkelekeltem szingót a 12es bicajbelsőből, de azóta finomodott a technika (meg a normál szingó hülyén néz ki a FAL alatt). A szövettel megerősített, fekete ragasztó jobb megoldás. Pár egyszerű lépés és van nyomást -és vizuális ingerküszöböt- elbíró szobabicajunk.