utopia
digital world - analog mindsAnalog búcsú - audiolife nyitány
Talán minden olvasónak feltűnt, hogy az oldalról lekerültek az írásaim. Végül is hosszú egyeztetés után úgy döntöttem, hogy saját blogban és saját név alatt folytatom tovább. Engedtessék meg némi személyesség, hiszen mégiscsak öt évről és több, mint 100 szövegről van szó, illetve arról, hogy a halfnote jelentős fóruma a hazai hifi blogoknak. Az alapvető ok az volt, amiért a költözés mellett döntöttem, mert az utóbbi időben szinte egyedül írtam tele az oldalt, ami óhatatlanul azt jelentette, hogy az én véleményem, ízlésem, gondolataim lettek a középpontban, de azzal nem számoltam, hogy ez akár "házon belül" is problémás lehet. Nyilván mindannyian önállóan kell eldöntenünk, hogy mikor jön ez az a pillanat, amikor már valami nem vállalható, és ez a pillanat most érkezett el, mindkét oldalról. Fontos szempont volt továbbá, hogy én egy jóval színesebb és könnyedebb, ha úgy tetszik szélesebb rétegnek szóló modorban és fogalmazással, megközelítéssel szerettem volna folytatni, amire egy új, teljes mértékben egyedi felület sokkal nagyob lehetőséget kínál, mint egy már bejáratott és kialakult dizájn. Egyszóval ne búslakodjunk, minden vég valaminek a kezdete is egyben. The show must go on. Aki továbbra is megtisztel a bizalmával, itt megtalál: audiolife.blog.hu.
Végül nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjem az eddigi lehetőséget, a támogatást és a szupportot. A további munkához mindenkinek kitartást és sok sikert kívánok.
Tovább
Jó és szép utat kívánok tovább a régi és az induló új blognak is. Mindkettő - így vagy úgy - a hangról szól s ennek eleganciája segélyével jöhet át a lényeg. Kürthy Tamás
mi is
Nem is annyira könnyű bármit írni. Talán kezdeném a végével, miszerint mi is köszönjük a szereplést és azt gondolom, legalább annyit kaptunk, mint amit adtunk ill fordítva.
Attis, aki analog, aki nekem mindig vagy Attis marad, vagy Rogán autodidakta járta a High Fidelity általános iskoláját és amikor pályaválasztásra került a sor, úgy érzem nagyon jó, ámbár nagyon erős iskolába adta be a jelentkezését. Szívta magába a "tudományt" és tette le az asztalra a jobbnál- jobb évfolyamdolgozatokat. Aprócska hibák csúsztak néha még be, de úgy gondolom, kinél nem, illetve ettől még nyugodt lélekkel lehetett neki kiosztani a kitűnő érettségi bizonyítványt. Jó diák lévén, volt ideje a kötelező anyag mellett beleszagolni az apró betűs részekbe, ami már-már inkább egyetemi szint, így nagyban segítettük felkészülését, hogy tudását felsőfokú tanulmányai során jól tudja kamatoztatni. Eljött az idő és "benevezett" az egyetemre. Oda, ahol már a tanárokat nem érdekli, miként tanul, nem érdekli, miként vizsgázik, mert magának tanul, a maga ura. Szerintem sokunk nevében kívánhatok neki sok sikert hozzá!
Írásai nagy részét -sok tanakodás után- úgy döntöttünk, viszi magával, hisz ne legyenek fent két helyen. A sors hülye fintora, hogy a szoftver egy ideig engedte inaktívvá tenni a bejegyzéseket, mikor aztán egyszer megadta magát. Így régi írásaiból egy aprócska csokor fent maradt a halfnote-on, ami nem is baj, hisz itt kezdte tanulmányait, más részről ezek még éppen az első szárnypróbálgatások voltak, ahogy írja is a még fent maradt első debreceni útjának beszámolójában. Ezzel búcsúzom és úgy gondolom, már Te is tudod, sokkal közelebb kerültél:
"...Megoldások nem voltak, csupán végeredmény lett. A lemezek minősége itt most nem volt téma. Mellesleg nem is tűnt fel, hogy ezen kellene leakadnunk, eljutottunk oda, hogy a zenék lényegét sikerült minden probléma nélkül detektálni. Van-e benne erő, vagy nincs? A legtöbben volt, a fene egye meg, a többit pedig félre dobtuk. (Miért? Ha valaki meg tudja mondani, akkor várom a megoldást. Bármilyen megoldást. Mert én nem tudom, egyszerűen annyit tudok csupán, hogy ezek a készülékek szóltak, zenéltek, ha úgy tetszik, és nem csupán működtek, vagy zajt bocsátottak ki magukból, ették az áramot, ilyesmi. Olykor nálam is működik ez a kémia, de még az út elején vagyok. De szeretnék már megérkezni!)"