utopia

digital world - analog minds

ChipAmp Story - vol2

Kincsesdoboz nyílj ki! nemsokára ide érünk, de menjünk sorba.

...

Ahogy beharangoztam, megpróbálunk egy másik verziót magasabb minőségű alkatrészekből megépíteni.

Milyen eszközök jöhetnek itt szóba, figyelembe véve a kategóriát? A gyakorlatban nem szimpatizáltam a forgókapcsolós hangerőszabályzókkal (pláne a duál mono kivitelűekkel). Az együttfutásuk nyilván nem mérhető a potenciométerekével, de valahogy az aktuálisan jóleső hangerő mindig a két fix állás közé esik (ésszerű számú pontot figyelembe véve). És azért mondjuk egy Alps Blue-t (megfizethető alkatrészáron) gyakran láthatunk komoly modellekben is. Ellenállások tekintetében egy jó ár-minőség viszonyú szénfilm eszközzel nem követhet el az ember nagy hibát (Takman gyártmányú, ½W-osakat tudtam szerezni). Az elektrolit kondenzátorokkal nyilván vigyáznunk kell, itt nem kerülhetjük el az audiofil típusokat. Mivel a Black Gate-ek elfogytak a piacról, jöjjenek az Elna-k. Egy érdekes tesztről szól az alábbi megnyilvánulás. Annál is inkább tanulságos lehet, mert nekem is hasonló Rubycon elkók voltak a v1-ben, most pedig Silmic II kerül beépítésre. http://tech.juaneda.com/en/articles/electrolyticcapacitors.html

Pár darab műanyag dielektrikumú kondenzátort talál még az ember a fiók mélyén, másnak is beváltak már a ROE (1841) és Remix (C219) alkatrészek. Néhány cm belső kábelezés a 47 Lab-tól, Neutrik aljzatok, és még így sem szállunk el az árakkal. Mivel a hangszóró csatlakozók végig átfúrtak, és pont akkora furattal, mint a 47 Lab kábelek külső átmérője, így meg lesz a lehetősége annak is, hogy átfűzve közvetlen beforrasszam az áramkör kimeneti pontjára. Először jöjjön a nemszeretem dolog. Megint dobozkészítés. Ami a legkevésbé sikeres nálam, az a lemezhajlítás. De volt egy ötletem, hogyan kerüljem el :) Lehet a hűtőborda eleve a doboz oldala, így alul és felül majd csak egy téglalap alakú lemezzel kell befedni az építményt. A méretek meghatározásánál persze belepróbáltam az alkatrészeket, hogy éppen elférjenek. Még egy belső tartólemez a hangerőszabályzónak, három tüske alulra, és megvolnánk (eltekintve a későbbiekben bekövetkező sminkeléstől). Persze mialatt elkészült a mintadoboz, biztosan megépítettem volna néhány belső elektronikát, az könnyebben megy. És ezek után egy kis smink. Letettem az asztalra egy csiszolóvásznat, és végtelennek tűnő ideig dörzsöltem rajta az elő-és hátlapokat. Közben néhány mutató-és hüvelykujjat is elkoptattam. A tetejébe mindezt kétszer. Rémálom!!! Aztán pár napig gyönyörködtem a művemben. És vártam, hogy a bőröm újra kinőjön.

Jöhet a régóta várt pillanat, nyissuk fel a kincsesdobozt az építéshez! Az LM1875-ök kicsomagolása után gyanússá vált valami. A hat tokból (öt darab felett adtak jobb árat) egy kilógott a sorból. Rémlett, hogy olvastam hamisított – többnyire átírt feliratú – áramkörökről, pl. TDA2030-at lehet így eladni többszörös áron némi nyomdatechnikával. Egy kis segítség a beazonosításhoz (kicit beszél  magyar): http://translate.google.co.id/translate?hl=id&sl=auto&tl=hu&u=http%3A%2F%2Fblog.jianghu.taobao.com%2Fu%2FMjc0MjI4ODE%3D%2Fblog%2Fblog_detail.htm%3Faid%3D25944772

Mondanom sem kell, hogy a hatból öt volt hamisítvány. Úgy tűnik, a vásárolt alkatrészekre nagyon figyelni kell (csomagküldés, gyanúsan jó ár…). Magyar kereskedőtől származtak az áramkörök, akik csodálkoztak a reklamációmon, pedig más fórumon is foglalkoztak már hasonló ügyben velük. Új beszerzés következik :(

...

A kényszerszünet után páka indul, duplázva mindent. Lábtól lábig forrasztva, a lehető legrövidebb utakon, ezüsttartalmú forrasztóanyaggal.

némi kronológia

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És kész a "végeredmény". Eredetileg alj-és tetőlemez nélkül, ha már minimál. Azért a 4-4 furat menettel benne van, nem lehet tudni a hifi jövőjét. Mostmár jöhet a tápegység építése. Addig is kipróbáltam művemet egy rövidzárvédett labortápon, egy füstpróba erejéig. Aztán szomorú lettem, mikor a zárlatjelző LED bőszen világítani kezdett a végeredménybekapcsoláskor. Nem volt egyszerű kitalálni az okát. Végül egy oszcilloszkóp segített. Kiderült, hogy közel 700 kHz-en gerjedelembe esett az erősítő. A szokásos hibát követtem el, a potenciométer ’alját’ nem a leghidegebb pontra, a tápelkók közös pontjára tettem, hanem a bemeneti RCA hidegpontjára. Pedig csak 3 centiméternyi a különbség, mégis a fizika nyer. Innentől kezdve viszont műszakilag rendben működött a berendezés, beálltak az előírt nyugalmi áramok és a néhány mV-os kimeneti offszet.

Megosztás