Csaknem elkészült az erősítő, mikor Zsolt rámtelefonált, hogy talált egy magyarországi hirdetésben rézdrótos MQ trafókat, és megvette. Eljuttatta hozzám, és ekkor egy imádnivaló dolgot kellett csinálni: A már szerkezetkész lapon, a kábelek és alkatrészek között voltam kénytelen új lyukakat fúrni a jövevényeknek. Azok az apró alumínium forgácsok kimondottan jók lehetnek zárlat létrehozására.

Az Andy Grove trafónak csak egy, 6 Ω-os kimenete volt, a Magnequest-nek 4-8-16 Ω-os lehetőségei is vannak. Ez különösen szerencsés dolog, mivel a ’végfelhasználó’ egy névlegesen 16 Ω-os, 93 dB-es Contrast audio állványos doboz lesz (az elmúlt hétvégén, az aktuális show-n mutatta be a nagyobb testvért a magyar forgalmazó, egy pirosra dukkózott, szerszámosláda kinézetű, szintén csöves géppel).    

Innentől kezdve már komoly súlyt kellett mozgatnom a szereléshez. Nagyon sokat köszönhettem a nyomtatott klasszikus irodalomnak az építésnél. Még hogy háttérbe szorul az elektronikus hozzáféréshez képest. A következő 2 kép bizonyítja az ellenkezőjét. A harmadikon pedig a munka végeredmény látható.

Az erősítő felső lapjára diagnosztikai céllal szereltem 2-2 banánaljzatot, egyszerű 50 Ft-os műanyag szerkezeteket, amelyekre kivezettem a végcsövek katódfeszültségét. Itt lehet ellenőrizni a 2A3-asok (jelenleg Sovtek) működését egy egyszerű feszültségméréssel. Elég komoly birkózás lenne egyébként fejjel lefelé fordítani a vasat, leszerelni az alját, stb.

Border Patrol

Az erősítő elkészülte után a Border Patrol-t kellett ’behangolni’. Különböző átkötésekkel más-más feszültséget lehet kicsikarni belőle, elő-vagy végerősítőkhöz. Kicsit játszani kell vele, mert a csöves tápegységek máshogy viselkednek terhelve és terheletlenül. Egy gyors számolással meghatároztam egy műterhelés értéket, ami ugyanúgy viselkedik, mintha az erősítő lenne a tápegységre kapcsolva. Ez végül is egy terhelő ellenállás volt, amivel beállítottam a 350 V-os tápfeszültséget.

És igen, a harmadik képen a kincset érő Mullard CV378-as egyenirányító cső a tápegységben.

Úgy illene szabályos sorrendben bekapcsolni egy hasonló erősítőt, hogy először fűtsenek fel az erősítőcsövek, aztán kapcsoljuk rájuk az anódfeszültséget. Így az élettartamuk meghosszabbítható egy kicsivel. A BP is így gondolkozik, így az erősítő fűtéséről vissza kell vezetni késleltetve a tápegységbe a fűtőfeszültséget, mint bekapcsoló jelet, és az egy relés kapcsolón át fogja ’felébreszteni’ az egyenirányító csövet.

Az eddigi munkaasztalom egy, a konyhából kiszuperált, gurulós tálalóasztal volt. Elmondható, hogy valóban egy konyhaasztalon raktam össze a gépezetet. Legalábbis a BP színrelépése előtt. Az összesen majdnem 20 kg tömeg alatt ugyanis a bútor gyanúsan elkezdett inogni, így kénytelen voltam összeütni egy masszívabb szerkezetet vastag, strapabíró felső lappal, szilárdan álló lábakkal.

...

Az első életjel

Eljött az első bekapcsolás ideje. Tűzoltó készülék, elsősegély doboz, telefon a közelben. Jobb középső ujj a hálózati kapcsolón. Meredt tekintet a műszerre, amin jó esetben pár pillanat múlva egy 50 V körüli feszültségnek kellene megjelennie. Éééééééééés…Katt.

Műszer a jobb felső képen, alant pedig én, amint a gyulai Almásy-kastély árnyjáték termében alakítom a győzelmi beállást. És valami hasonlót produkáltam akkor is, amikor megjelent a műszeren látható feszültség.

Ez az először feltűnő 51,7 V-os munkaponti feszültség tette fel a koronát kétéves munkámra.

Egy egyszerű beállítást szükséges még elvégezni ilyen közvetlen fűtésű csöveken, a ’fűtésközepelő’ trimmerrel búgásminimumot kell beállítani a hangsugárzó közeli fülelése mellett.

...

Az első hangok

Az erősítő életének első néhány óráját kis hangerőn (hangerőszabályzó 9 óránál) egy rádióval töltötte. A hangja tompa volt, halk, de nem is vártam mást. Úgy 10 órás kora körül kezdett kinyílni, akkor már 12 óránál járt a hangerő. Pontosabban hanggyenge, egy 89 dB-es dobozzal hallgatva messze nem volt antiszociális. Bár a tuner sem adott túl nagy jelet a bemenetére.

Nagyjából 15 órásan érdemesnek találtam CD- vel is kipróbálni. Pontosabban egy sacd-vel. Itt már történt egy érdekesség. Basia Trzetrzelewskahangját azelőtt olyan egyformának hallottam a dalaiban, most először véltem felfedezni különböző érzelmeket az egyes számok alatt.

Kb. 20 órányi működés után egy nemrégen hozzám került demólemezről hallgattam vegyes műfajú zenéket. És itt már éreztem annak a határnak az átlépését, amikor elfeledkeztem a vasakról, és a CD borítóján kezdtem el nézegetni az előadókat és szerzeményeiket. Backseat: Cover me, Niels Thybo trio: Jaco, kik is ők, és miért nem ismertem eddig a zenéiket? Puccini Gianni Schicci operájából Lauretta (Miriam Gauci) szopránáriáját hallgatva elgondolkodtam, nem kellene már több komolyzenét hallgatnom?

Nyilvánvalóan kellett volna vagy 100 óra, hogy beálljon az erősítő hangja, így csak felületes benyomásaim alakulhattak ki róla. Viszont abban az időben járt nálam egy AN P1-es szerkezet javításon, és úgy találtam, hogy a hangja még így is nyersebb és elnagyoltabb volt a 2A3-ak sima, kifinomultabb hangjához képest. Alul persze nem tudott még akkorát lökni, bár egészen mély hangokat is megjelenített.

Mikor Zsolt eljött, hogy elvigye az erősítőt haza (350 km), még egy kicsit leültünk zenélni nagy hangerőn (a hangerőszabályzó 3 órai állásánál). Közben alig 2x-3x telefonáltak rá az új tulajdonosra, hogy már újra melegítették a levest a vendéglátók, lassan indulni kellene. Emlékszem rá, a meleg nyári nap ellenére még Zsolt is libabőrös lett Lisa Nilsson Who’s sleeping in my bed dalától.

Breaking news

Legközelebb, ha Zsolt erre jár, ismét megutaztatja majd a Baby-t. Úgy látja (hallja), a belső S-t érdemes lesz kicserélni egy Vz darabra, ha egyszer már kívül is ilyen kábel lóg a bemeneten.

Ez azért már jelent valamit.

Szerintem.