Akkor, most van az, hogy kivesézzük a bulit. Valahol, ott kezdődött, egyszer Kürthy Tomi mesélte, hogy Ákos csinált valamit, majd meg kellene hallgatni, de abban az időben annyira nem érdekelt, a hifi, el is tűnt ez az infó a süllyesztőben. Aztán megjelent valamelyik hifishown, mint kellék, de nem kiállított darabok. Akkor ránéztem a (z akkori) weblapra, szépek, biztos jók és hagytam a dolgot, mígnem egyszer csörgött a telefon. Ákos neve még valami istentelen hieroglifákkal teli szöveg a telóban, annyira régen került be és az akkori telefonból kinyerve a névjegyzéket, okozott némi nyelvi inkompatibilitást a következő generációs telefonokkal. De azért olvasható, ki keres. "Hello ember! Mikor jársz felénk?" Ez volt a meghívás egy kis Calrinetszólóra, mondom, majd, nemsoká.

Lusta ember vagyok, nagyon lusta, de Ákos olyan kategória, aki bent van a legrégebbi és legbelsőbb körös hifibarátok között. Ma már nyilvánosan Ákos, aki eredeti nevén Vörös Ákos, akit régen csak úgy emlegettünk, "a haver, akinek Ruthyja van", vagy a "haver, akinek GakuOh-ja van". Az egyik legrégebbi feketeöves, aki már a kezdetek kezdetén benne volt a kondói bulikban, amikor én pl. azt se tudtam létezik ilyen kategória, nemhogy Audio Note, de mindig névtelenségbe burkolózva, amit mi tiszteletben is tartottunk. Amit csak én tudok, Ongaku, Fuji (Roppant kevés készült belőle, az egyik Ákosnál landolt, akinél egyébként maga Kondo mester is -többször- megfordult személyesen) Az utolsó Kondo erősítője az M1000 MKII előfok mellé egy speciálisan az Ő igényei szerint (PSE) gyártott Gaku Oh monoblokkpár volt. Persze, hangsugárzók terén se unatkozott. Megismerkedésünkkor Kondo Ruthy4-et birtokolt (ez a sorban a legnagyobb volt), majd kis szünet, útkeresés közben FAL Supreme-S, aztán Avantgarde DUO Omega, amit egy TRIO követett két Subctrl230-al (ez a UNO, DUO mellé adott Subctrl225 nagyobb testvére, nehéz megfejteni, a 25 centis hosszúlöketű helyett 30 cm-es hosszúlöketű mélyekkel van szerelve és persze nagyobb). Az általam utoljára látott rendszere a TRIO+GakuOH szett volt, fronton egy Simon Yorke lemezjátszóval. A CD csak harmadhegedűs (másod nincs).

A rövid előéleti kitérő után egy adag száraz (átvett infó az egykori weblapról):

“A villamosmérnökökből álló csapat elektronikus mérőműszerek fejlesztésére, valamint tudományos kutatásra és mérnöki tanácsadásra szakosodott. (VADECO Engineering Ltd. 1991.) 

Hosszú kitérő után 2007-ben született meg a Clarinet GmbH márkanév és a Clarinet Audio Design termékcsalád. Több száz órányi tervezés, kivitelezés, mérés, elemzés és zenészek bevonásával történő meghallgatások eredményeként eljutottunk jelenlegi termékeink végleges változatához.”

Elég reklámszagú dolgonak is tűnhetne, de nem az. Ákos(ék), ha jól emlékszem, kb 80 huzalgyártó (nem kábel, csak huzal, mint alapanyag) termékét vizsgálta meg, mire megtalálták azt, mely segítségével kialakíthatják egyedi, saját kábeleiket. De hasonlómód rengeteg anyagot, nyilván az elemi anyagok ötvözeteit voltak kénytelenek lepróbálni, melyik lesz legalkalmasabb pl a sasszik, készüléklházak elkészítésére. Természtesen, a kritikus alkatrészek mind saját műhelyben, manu facere készülnek és nem titok, hogy az ezüst a kedvencük. A zenészek bevonása nem volt nehéz, mert alapvetően maga Ákos is zenél. Remélem nem mondok nagy hülyeséget,  de emlékeim szerint, ...de inkább nem..., de elég komoly filharmónikás csoportban játszott valami ütős hangszeren és kalrinétozott, de ez a szál már homályba merült. Tudjuk, hogy sokszor nem sokat jelent, ha egy zenész mond ítéletet, mert Ők sokszor képesek bármin élvezni, értelmezni a zenét és egyáltalán nem jártasak a hifi bugyraiban, de Ákosról ez nem mondható el, a poéta doctus esete.

 

.... íííí, baxxátok, ez hosszú lesz. az infóbőség zavara....

 

Na, akkor kicsit belehúzok, mert ebből kisregény is lehetne.

Amikor elkezdett közszájon keringeni a Clarinet, sokan azzal jöttek, hogy ez tiszta Kondo és másolás, utánzás, stb... Tény és való, a logóban van némi áthallás, de a Kondo és a Clarinet logó között én hatalmas eltérést látok: Míg a Kondo tölcséres logója a múltra tekint vissza, egyféle jelképe a japán undergroundnak (Kondo san a valamikor YL Acustictól vette át, ami régi kedvence volt), addig a Clarinet tölcsérében (ami egyébként a klarinét, mint hangszer kürtje, de absztrakt, lehet asszociálni a tölcsérekre is) a jövőt látom. Számomra a jövőbe mutat, ahol az emberek már rájöttek, hogy aki jó hangot akar keresni, kapni, annak a tölcséres hangsugárzók irányában kell keresnie a zenét. Miért is? Mert tölcsérhangja van? Ezt csak azok mondják, akik még a büdös életben nem kerültek közvetlen közelébe egy jó tölcséres hangsugárzónak. Az Avantgarde is ezt lovagolta meg valamikor és a múltból építkezve, a jövőt hozták el. Pesze, az AA is kapott a pofájába, hogy trombita, meg tölcsérhang, de ezt csak olyanok mondják, akik még sose hallották normálisan beállítva. Ellenben abban igazuk van, hogy nem tudják értemezni, mert nincs dobozrezonancia, amihez a fülük hozzászokott. Aki tölcsérekkel él, az első, ha meghall egy hagyományos dobozt, hogy rezonál és színez. Ez beépült az agyunkba és nehéz elengedni. 

Kondo... Láthattuk a kondoi pedigrét és gondolhatnánk, hogy Ákos akart magának egy Kondot gyártani, de miért is tenné, amikor van(volt) neki? Lelövöm a poént, Ákos erősítőinek semmi köze a Kondo erősítőkhöz, de még a dizájnnak se(m). Aki látott már élőben Kondo erősítőt és ránéz a Clarinet erősítőkre, azonnal látja, még a megjelenésük is teljesen más. A nyers, húzott alu helyett felületkezelt (ránézésre porszórt, festett) burkolatot kapott és az alktrészek, csövek elrendezése is teljesen más.

Nyomokban kondoi megjelenést sugall? Legalább annyira, ahogy a Ferrari hasonlít a Porschera. Négy kereke van, kormány, székek, motor, kasztni és hadd szóljon. A felületkezelést nagyon halvány bézsnek mondanám, vagy törtfehérnek, vagy fene tudja milyen fantáziaszín ez és az oldallapok, bár nem kocogtattam meg, de csak fahatású festésnek tűnnek nekem, ugyanúgy, fém dobozon. Van rajta forgatógomb és kilógnak a csövek. Amiben egyezik a Kondoval, az a letisztult forma és az igényes kivitelezés és ez valóban megkülönbözteti mindkét gyártmányt az elfuserált, hatásvadász dizájntól.

A hangja? Ez egy érdekes dolog és a látogatásunk elején Ákos azzal kezdte, hogy a Kondo egy ázsiai hang, ami ázsiaiknak készült. A Clarinet erősítők európai fülnek készültek. És való igaz, én se tudok kilépni ebből a fránya európai létből, mert, bár érzem és értem és szeretem a japán finomkodást, idestova lassan 20 éves Avantgarde együttélés után és a vadi nyú FAL szélessávúval a hónom alatt, néha érzem azt, hogy 25 Hz alsó határferekvencia nem 15 Hz, hiányos a hangspektrum. Olyankor átkapcsolok a tölcsérekre. De ebben nem merül ki, mitől más az elektronika. Még él a fejemben, amikor Ákossal a GakuOH erősítőjét hallgattuk, ami borzalamsan szépen és helyesen szólt, de amikor kértem egy AC/DC-t, ami volt is a lemezes polcon, azt éreztem, amit mindig érzek, ha egy Kondo, vagy hasonszőrű SE/PSE erősítővel akarunk Avantgarde-ot hajtani, hogy az bizony nem tud tökéletesen együtt dolgozni. Akkor csendben voltam, mert 1- nem bazgatjuk a házigazda rendszerét, 2- ez csak egy Kondo, biztos jó lenne, csak valami nem OK a setuppal. Persze, ez régen volt, azóta jól tudom, ahogy páran már tudjuk, hogy ezek az erősítők csak korlátosan alkalmasak Avantgardeok hajtására (Overture más, az nem SE). És itt van a kanyar az egész buliban, Ákosnak is a fix pont az Avantgarde TRIO volt és hiába a nagyon magas érzékenysége, nem volt képes maradéktalanul együtt zenélni a Kondoval. Ez a sok-sok kondos tapasztalat, eredőben arra volt jó, kiderüljön, mi nem jó a tölcsérhez (más tölcsérrel ne keverjük. Hagyományos tölcsérekkel jók, de azok meg nem annyira jók, mint az Avantgarde). Magyarul, ami cél lehetett a Clarinet fejelsztésekor, legyen nagyon muzikális, de NE LEGYEN KONDO!!!

...

Megérkezés, gyors hello, hogy vagy és essünk neki a lemezeknek. Még hideg a rendszer, mi is hidegek (és fáradtak) vagyunk. Jönnek az első tatktusok. A hifiszékek lényegében majdnem benne ülnek a tölcsérek torkaiban, még minden hideg, még minden rideg, de az egyből megvolt, hogy ez most nagyon más, mint legutóbb volt. Első percekben azért inkább ijesztő, mint megnyerő, de Ákos nem készült ránk (nem volt melegítés). Alapvetően Mészáros Janihoz mentem egy (három) hangszedőért. Az M3-ason ugrott be, hogy rácsörgök Ákosra, vagy van, vagy nincs. 

Pörögtek és cserélődtek a lemezek. Kezdünk hatásvadászabb albumokkal, amelyekkel azonnal meg lehet fogni a delikvenst, olyan jó lemezek, de  Ákos tudja, hogy nem az vagyok, akit ez érint meg, így elég hamar eltolódtunk olyan irnyba, ami a zene lelkét, a mocskát is tartalmazza. Közben melegszik és megeszünk egy kis,.. mi is volt az? Valami sütit, ami már kellett. Üres gyomorral nem annyira befogadó az ember, inkább enne, mint zenélne. Közben beszélgetünk, Ákos sztorizik, mi történt, mióta van Clarinet. Emberek jönnek, hallgatják, leseggelnek, rátérnek a bizniszre. Ekkor Ákos azzal kezdi, először szerezzetek be egy jó hangfalat, mert amíg az nincs, addig nem biztos, hogy bárminek is van értelme. Van aki megfogadja, de van, aki miután lepróbálták az interkonnek kábelét egy pedigréssel összevetve, meg is veszi a kábelt. Ha kell, hát kell, nem vitték vissza :) Igen, mert a kábelek is sajátok, de a lényeg, a szinergia, rendszerszemlélet, a készülékek belsejében is ugyanazok a kábelek futnak, de az ellenállások is saját készítésűek, ahogy a trafók. A Tango trafó ott van a polcon, de Ákos inkább teker magának, mert az úgy lesz jó. Persze, ilyen mesét már sokat hallottunk, pontosabban olvastunk, láttunk, csak a mese csattanóját nem láttuk (hallottuk), a jó hangot. Ez a sztori elég rendhagyó, mert itt bizony megvan a csattanó. Ahogy Ákos is hatalmas tisztelője a Kondo névnek, én meg egyenesen megszálott b*zija, van az a pont, amikor azt kell mondanod magadnak, bazzmeg, ebben tényletg van valami. Keserű az a kurva pirula, de elkezd lecsúszni a torkodon, de még nem vetted észre.

...

Melegedünk, melegedünk, a lemezjátszó még minidg ugyanaz a Simon Yorke (minek cserélni, ha jó?) és látok benne egy IO-t és egy SFz trafót. A hangfalak irányába a hangfalkábelek SPz-k és tápkábelerdő is készült SPz-ből, de a hosszabbítónál meglláttam a kékeszölden tekergőző Avocadot (nem az, fotót kinagyítottam).

Közben észre se vettük, már kisimult a hang, a melegedés első 15 perce elrepült nagyon gyorsan és már csak emléke él a hideg, frissen bekapcsolt hangnak, amihez azért az Avantgarde szubok is bőségesen hozzájárulnak. "Na, milyen?" Milyen lenne, jó. De látom, ezzel nem tudom kifiuzetni Ákost. De fordítva is igaz, látja rajtam, még nem döbbentem meg. Jó, hát nem döbbennek meg mindig, meg hallottunk már jó rendszereket. De azt megállapítottuk, amikor megy az okoskodás, hogy a rendszer olyan, mintha a tizedik sorban ülnék, vagy az ötödikben. Nabazz, itt se tizedik, se ötödik, de első sem. Itt fent ülsz a színpadon, annyira valóságosak a történések. (Csendben mondom, aki szeretne a tizedikben ülni, azt se nehéz megoldani a tölcsérekkel, de aki egyszer beült az elejébe, az belátja, hogy jó ott lenni :) fordítva nehezebb, 10ből nem könnyű előre kerülni).

Szóval jó? Jó. A komolyzenei utazás után egy óvatos Doors, aztán elkezdtem feszegetni azt a régi AC/DC lemezt.  "Persze, megvan, megkeresem", de előtte még Ákos előkapott egy Led Zeppelint. Az volt a kegyelemdöfés. Eddig csak jól szólt, de a Zeppelin,... Az előítéletektől nehéz szabadulni és 300B triódák szóltak, néhány Wattal. Úgy odab*sztak a dobnak, majdnem leszakadt a fejem. Nem volt az túltolva, nem volt kiemelve, nem búgott, nem zúgott, nem hömpölygött, egy borzalmasan valós dobütés, olyen erővel és vehemenciával, hogy majdnem telef*stam a gatyát. Nem a félelemtől, a megdöbbenéstől. Akkor bekussolt mindenki és csak néztünk ki a fejünkből. Előkerült az a régen hallgatott AC/DC is, amire nem lehetett ráismerni.

Nyers erő, halálpontos megszólalás, de semmi torztíás vagy idegen nyersesség. pont annyi, ami a zenében van. Persze, az egész játék ott volt, egyben. Afféle tranzisztoros határozottság, nyeresesség, de tranyótorztíás nélkül. Döbbenet. Sokat hallottam már Avantgardeot és köztük TRIOt is, de így meghajtva még nem. Mellesleg a 300B erősítőknek mindig van valami érdekes karc a hangjában. Úgy tűnik, az nem a cső, hanem ami előtte van. Itt a 300B nem tett semmit, csak felerősítette a hangot. Persze, vakaróztam, ez vajon mitől lehet jó, de ezt megfejeni én kevés vagyok. Nem értek az elektronikához, max meg tudok figyelni dolgokat. De itt és most megdőlt az, hogy az SE/PSE erősítők nem tudják meghajtani az Avantgardeokat. Tegyük hozzá, hogy ezek az erősítők így lettek tervezve, de ami ezt meghajtja, az bármit meghajt. Keresem a szavakat, de nehéz megtalálni. De az a keserű pirula egyre lejjebb gurult és ki kell mondani, így még nem hallottam szólni a tölcséreket. Mással nem próbáltuk, de ami tölcsérrel jó, mint fentebb írtam két sorral, bármivel jó (értelmes keretek között). Tudom, elsőre úgy tűnik, nehéz ezt a pirulát lenyelni, de azt javaslom, akinek ez látótávolságban van, ne tiltakozzon ellene. Kicsit remeg a kezem, begépelni a következő mondatot: Így még semmi nem szólt, amit valaha hallottam.

...

A Clarinet majd meglássátok barátim, ha egyszer megviláglik, ott fog ragyogni a hifi szent egén...

https://www.clarinetaudio.com/