A lentebbi trios videón érdekes muzsika felkeltete az érdeklődésem, ahogy a Beethoven V-öt mixelik a Led Zeppelinnel. Rákerestem yutubi, belehallgattam, több veszett Mohácsnál, megvettem... 4-5ezresért mérik. A videón is gyanús volt, hogy kicsit digitális íze van, de gondoltam, lehet a CD teszi. Aztán megjött... Lehet a színek, vagy fene tudja, de még a celofán rajta volt, az az érzsem volt, hogy nem túl becses portékát tartok a kezemben.

Szóval vissza, hogy lehet a videón lévő CD miatt ilyen digitális a hangja. Nem... Az eleje kifjezetten erőltetettre sikerült. A csellóval előadott (meg ezzel, azzal), hátszőrborzoló és ablakremegtető hangok több-mint érdekesek. Nem kevés audiofil kedvenc lemeze lehet a népszerű dalokat felsorakoztató átirat. Aztán ez a digitálisan széttuiningolt hangzás lenyugszik, még azt lehet mondani, értelmesebb dolgok is vannak rajta, de vélhetően inkább a rendszerükben gyönyörködők kedvence lesz. Bár, már biztos az, csak én vagyok lemaradva. Ahogy gugliztam van már néhány kadványuk, garantáltan népszerű a duó. Volt ez így régebben a Diana Krall lemezekkel (főleg a párizsi koncert), de a Social Club is nagy karriert futott be, bár azokat még néha elő is veszem, miután már lenyugodott a közönség ezekkel. Valahogy utólag hallgatva a kiállítások nagy kedvenceit, már nem is tűnnek annyira elcsépeltnek, lehet sose voltak azok, csak amikor a csapból és minden szobából az szólt, már kezdett iritálló lenni. De azokban talán több eredetiség volt, vagyis volt.

Jó e ez a lemez? Legalább annyira, ahogy a videón pezsgőspohár van az asztalon, hisz csúcsgépekhez az dukál. Fogom e még hallgatni? Lehet -újabb- 20 év múlva... Nem mondom, hogy rossz, de vannak mosolyfakasztó dolgok rajta és a hozzájuk kreált videoklippeket ne nézd meg, de ha a Seven Nation Army érdekel, keresd elő inkább a White Stripes verziót a fiók mélyéről :)

ui: a Vivaldit egész jól tolják... eredeti tempó

edit: kezdek rájönni, mi a gondom már celofánosan kézbevéve... A lemezborító nem túl fantáziadús. Valamikor a C.C.Catch borítók is tuti ötletesebbek voltak, mellé párosul a nyomtatott minősége, mint a valamikori zsibis 3+2 és Lagzi Lajcsi hamisítványok (kazetta) borítója. Mellesleg a grafikai megoldás is elég gyengén sikerült, ahogy a két figura oda lett dobva a diszkófény elé. Kicsit olyan klasszikusok diszkóritmusban hatású az egész, csak fordítva. Valamikor a tangó témát meglovagló Gotan Project már a borítóval eladta magát. Lövésem se volt, mi van rajta, de éreztem, hogy meg kell vennem.