utopia

digital world - analog minds

Daruma és hasonmásai

  

Minap jött egy olvasói komment, amire idő hiányában csak röviden reagáltam. Ott azt írtam, majd egyszer mesélek róla tovább, vagyis fogalmazzunk úgy, közreadom a tapasztalataimat, hisz ezek se kőbe vésett dolgok, csak afféle én így láttam.

 

Nem egyszerű nekiesni, mert a fejem csak kóvályog. Szerintem ideért a meleg. Förtelmes estém és nagyon fejfájós reggel után azért megpróbálom, de ha valahol szétszórt, vagy nem követhető, tudjátok be az előzményeknek. Gondolkodtam, hogy csak egyszerűen beszéljük meg a Darumát, vagy kezdjük az elején. Eme utóbbival egyeztem ki.

 

"Az alátétek vonatkozásában az a véleményem, hogy minden típusnak van egyféle saját hangja, legyen az Townshend, Yamamoto, Tiglon, Daruma, melyeknek hallatszik a működési elvük, a készülékházzal érintkező anyaguk. Ezért is fejlesztették tovább szerintem a Darumát és ezért is szól gyengébben a különböző másolat a különböző típusok esetében. Ezek után kérdéses, hogy tényleg előrelépés-e az ilyen "alávalók" alkalmazása komolyabb készülékek esetében, nem csak valamiféle elhangolásról, hangkép tologatásról van-e szó? "

A probléma velős részét kiollóztam. Nagyjából egyet is tudok vele érteni, de ne szaladjuk a dolgok elé.

Történetem hajnalán még főiskolás siheder voltam és szerettem a jót, bár igyekeznem kellett olcsón összerakni, lévén az ösztöndíjunkból nagyon nem lehetett pattogni. Ekkor korosztályomban már kevesen voltak, akik még hittek a régi jó dolgokban. A mi generációnkat már megcsapta a kapitalizmus szele és nyálcsorgatva álltunk rendszerváltás környékén a Szent István körúti Kenwood márkabolt kirakata előtt. Akkor még nem tudtuk, hogy az csak a messziről jött ember és nem több. A fogyasztói társadalom vacka és vacakabb, mint volt pl a régi jó Orion hifink. Ahogy a klasszikus mondja, abban legalább volt anyag. Persze ezzel a nagy kapitalizmussal kerültek hozzánk jó dolgok is, csak azok nagyon drágák voltak és persze bekúszott a vintage, amit inkább neveznék ócskának, de itt volt. Talán az első, értelmes hangú erősítőm is a betolakodó feketedobozos csodáknak köszönhető. Egy reVox A78-as erősítő volt. A gazdája vett valami újabb kütyüt és egy A76-os tunerrel együtt kínálta eladásra. Abban az időben én is nézelődtem audiofil boltokban és a vetélytársa egy HK610-es volt(remélem jól emlékszem még a típusra) és valami... passz, talán Denon.

De visszakanyar. Szóval olcsó, de tűrhető hifik bevásárlása megtörtént szép lassan. A front egy Nakamichi OMS1 CD lett, aminek meglepően jó hangja volt. Bagóért vettem, mert itt-ott ütött volt, nem volt meg a power gombja, amit jó technikás lévén faragtam valami filctolkupakból. A tetejét in memoriam Nakamichi OMS1. az első CD játszóm, ami ütött- vágott, rúgott- harapott, mégse vált tolakodóvá. Amily kicsi, oly nagy hatalom... volt valamikorlefestettem neoluxal, ami szerintem azóta is fog. Minap találtam meg(már ami maradt belőle) és sóvárogva néztem, majd szívfacsarva kitettem a lépcsőházba, hátha valakinek még jól jön. Analóg vonalon 3ezer(értsd: három) forintért vettem egy Thorens TD150 MKII lemezjátszót, amibe kb 20-ért egy vdHul MM1 hangszedőt és Nakamichi BX100-as magnó(jó hanja volt. később voltak nagyobb Nakáim. ez a kicsi kimondottan jól szólt). Hangsugárzó egy Tangent Acoustic Monitor 9.

Első körben a villásdugó forgatást tettem magamévá, ami a létező legolcsóbb MOD a témakörben. Nagy örömök közepette konstatáltam, hogy hallom. Második osztályba léphetek. Jöttek a madzagok. Nagy HiFiPiac olvasó voltam, így nekiugrottam azonnal a vdHul vonalnak. Valami kis madzagot vettem, világosbarna és Clearwatert a hangfalakhoz. A vicces eme utóbbi még megvan. Körbejárta az országot. Egy időben ráírtam a nevem és kezdő hifistáknak adtam kölcsön, míg nem vesznek maguknak drótot. Aztán ha vettek, adták tovább, hasonló cipőben járó sorstársaiknak. Aztán egyszer visszakerült hozzám és most a tölcsérek magasához vezeti az elektronokat.

Szóval madzag kipipálva, jöhet a harmadik osztály. És ez az, amit már tanulni kellett, pontosabban megtapasztalni. Itt kerültek képbe olyan dolgok, hogy a lemezjátszó nem mindegy, milyen asztalon van(nem volt nekem hifiállványra pénzem, simán egy íróasztalra pakoltam őket, ami volt otthon). Ha az asztal adott volt, kezdtem játszani az alátétekkel és már, ilyen egyszerűnek mondható, de jó hanmgú készülékek esetén is teljes kórismét lehett felállítani. Így amikor valaki azt kérdezi, van e értelme X alátétnek Y készülék alatt, a válasz elég egyértelmű. Korra, nemre, stb... való tekintet nélkül, mindenhol van.

Mi a hatásmechanizmusuk? Mi a lényege egy alátétnek? Ez nekem mai napig titok. Mondanak ezt, mondanak azt, bármi védhető és cáfolható, egy valami nem, hogy hallható hatásuk van. Mert mit is csinálnak? Csillapítanak? Elcsatolnak asztaltól? A franc se tudja pontosan. Egy biztos, az egész hifibuzera egy nagy rezgőkör és ezen rezgések eredője az agyunkban született élmény. Szerintem tuti és 100%-ban ehető magyarázatot egyetlen csodagyártó sem tud adni (így én meg se próbálok), csak egyszerűen működik a bizgerentyűje. Persze valamit tudhatnak, de kétlem, hogy a teljes igazságnak bárki is birtokában lenne. Marad ez empírikus ismereteszerzés, ezért is mondom mindig az ilyen dolgokra: próbálni kell.

De akkor nézzük, mikkel szórakoztunk, mint alátét. Persze ezek az "alátétek" afféle házi taknyolások és főként abból állt, szereztünk egy darab valamit és a készülék lába alá tettük.

Kő, üveg, több papírlap egymáson(pl HFMagazin), fa, biciklibelső, és... passz még mi volt. Betonkocka a járdából :) Jó nehéz volt, anyám hülyének is nézett, hogy leosontunk felszedni egy ilyet.

konklúziók az íróasztalhoz képest:

Kő: rideg, hűvös, technicista, felkeményedett hang.

Üveg: még ridegebb, még keményebb hang.

hifimagazin: kellemesebb, légies, bár kicsit "puha" hang.

Fa: ugye eredendően is bútorlap volt az íróasztal, de a különféle fa alátétek máskép szóltak. a puhább fa lágyabban, a keményebb szikárabban.

Biciklibelső: a hang felszabadultabb lett, szinte lebegett a tér, de kissé lágy is lett a hangkép. Nyomástól függően ezt lehetett is variálni. Ha puhábbra engedtük, lágyult, ha fújtunk bele, keményedett.

 

Mi a feltűnő? Az alátétek anyagi jellemzői megfeleltethetőek a hangkép jellemzőivel. Persze ez ma már elég elterjed nézet, abban az időben minden hifibarátnak adott egy-egy spanyolviaszt. A készülékek finomodásával az ezkere való érzékenység is nőtt,... godolnánk. De ez se teljesen igaz. Volt még valami, ami nagyban befolyásolta az anyagokra való érzékenységet. Nem, nem a készülék minősége, osztálybasorolása, bár az igaz, egy ledobott Kondo erősítő jobb lesz, mint egy HK610 csodaállványzaton, de másra gondolok.

Ama régi időben az is elterjed, érdemes a készülékeket lesúlyozni. Nos, anyám még hülyébbnek nézett, amikor a beton járdakocka felkerült a CD játszó tetejére(amit nagy műgonddal neouluxoztam le a koli folyosólyán és szipózott három napig a III-as). A hangja sokkal stabilabb lett, ütősebb, bár kicsit zártabb is, de kevésbé volt érzékeny az alátétekre. Ezt a dolgot, mármint ami a készülék súlya és az alátétekre való értzékenységek terén megfigyeltem, mai napig úgy tűnik, bejön nagy százalékban. Főként igaz ez a forgó-mozgó alktrészeket nem tartalmazó készülékekre, mint erősítő. A futóművek kicsit más tészta, főleg az analóg, de arról később.

...

Elérkeztünk valahova napjainkba, amikor készülékalátétek sokasága áll rendelkezésünkre, hogy használjuk. Alapvetően néhány főbb típus figyelhető meg, úgymint tüskék(vagy egyéb mereve alátétek), levegős lebegtetések(légpárnás asztalok), mechanikus lebegtetések(pl Daruma, Townshend újabb polcok), mágneses lebegtetések, rugós lebegtetések(legújabb Townshend, de pl  lemezjátszók szasszija- AN TT sorozat). Úgy tűnik, manapság divatos a lebegtetés. Nem gondoltam át, mit írok, csak körmölni kezdtem és rájöttem, a tüskéken kívül semmi mással nem számolnak az alátétzsomnglőrök, csak a polc anyagával, amin esetleg a készülék saját(sokszor) gumilábán áll. Minden más lebegtetés. Jut eszemben, láttam "madzagon lógó" polcokat is. Ilyennnek még nem figyeltem meg a hangját(pl söundArts - valami...). Biztos hallottam már, de nem tudatosan hallgattam.

Most akkor tekintsük át, mit eredményeznek ezek a különféle izolációk:

Tüske: a hangot pontosabbá, precízebbé, ugyanakkor esetleg feszesebbé teszi. Anyagtól függően a hangja változhat, de a fő hangképváltoztató tulajdonságát megőrzi.

Lebegtetések: mind valahol a hangot felszabadítja, nyugalamt sugároz, bár visz némi lustaságot is a hangképbe.

Mondhatnánk, hogy a kettő kombinációja akkor a megoldás, ami igaz is és nem is. Semmi garancia arra, ha a kettőt kombinálom, nem egymás negatívumait erősítik fel, de az is megtörténhet, hogy valóban jó dolog sül ki a házasításból. Itt van nagyon- nagy szerepe a tapasztalatnak. Leírni nem is lehet, mert az adott rendszert meghallgatva lehet mondani okosat, de vakon csak tapogatni lehet. Persze ha valaki jól vázolja a problémáját, a sok látott eset alapján szinte majd 100%-ra meg lehet tippelni, mi a hiba, de ehhez sokat kellett látni, hallani és még akkor is ott a majdnem.

Alapvetően azt figyeltem meg, arra kell törekedni, az érintett izoláció minnél kevesebb saját hangot vigyen be a rendszerbe. Ehhez kell megtaláni a megfelleő izolációs módot és hozzá a megfelleő anyagot, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy eredendően törekedni kell a semleges hangú készülékek megvásárlására.

...

Daruma és másolataik. Baga Jani haverom egyszer, mikor új volt a Daruma, kölcsönkért egyet. Aztán jött pár nap múlva, hogy kell neki két szett az Alto rendszere alá és letett egy szatyrot az asztalra. Kinyitottam, egy valag Daruma másolat volt benne. A faterja hozzáfért technikához, anyagokhoz és nekiálltak próbálgatni. Nekem adta, mondván túl sokat nem tudott velük kezdeni az eredeti fényében. Én is kipróbáltam és azt figyeltem meg, a CD játszó alatt, hogy a teret (az eredetihez képest) felkeni a falra(hifizzünk) és valahogy nem igazán akar összeállni. Eltettem mélyen a szekrénybe, mígnem az AN P2SE alá nem maradt Darumám és előkaparásztam. A P2SE bazi nehéz erősítő, szerintem valahol a 15-20, de lehet 20-23kg környékén van a súlya. Egyszer lemérem. Alátoltam a másolatokat és alapvetően nem éreztem, hogy borzalmsan xar lenne, de attől mindenképp jobb volt, mint amit a Judit Csőpolc bútorlapján művelt. Próbálgattam még más helyeken, régebben betettem az UNO-k alá is. Azt figyeltem meg, ahogy nehezedett a készülék, kevésébé volt érzékeny a Daruma eredetiségére, vagyis a kőbevésett anyagmilyenségre. Tehát nagyobb és nehezebb készülékeknél itt is előjött, ami korábban a betonnal lesúlyozott CD esetén. Ettől függtelenül mindenkit az erdeti megvásárlására biztatok(más-nem lelki békéjének üdvére, másodsorban nem tértem ki arra, hogy hamisítani nem szép dolog, vagy másolni, de ez elkerülhetetlen. spec én nem támogatom  a mozgalmat, de ettől még létező jelenség), de ha valaki egy 30kg-os végfok alatt jónak talál egy utánérzést, ne lepődjön meg, nem hülye, nem süket.

...

Most fújtam egyet és ha ránézek, mennyi hablatyot összehordtam és a végén egy-két mondattal elintézem a címadó Darumát... de a blog ettől blog. Leül az indián és fossa a szót. Ezért volt jobb régebben a hififórum rendszer, mert ott mentek az ötletelések, feldobott kérdések, témák, csak az idehaza nem működik, így az ember kénytelen magával beszélgetni.

...

apropó! egy fontos gondolat. Ugye mi most Tiglon alétét lázban égünk. Jó is az sok helyen, de pl az analóg futóművek alatt érdmes több próbát ejteni. Régebben elég sok futóművet függesztett szasszival készítettek(Linn, Thorens, Systemdek, ...). Már az is valamikor az izoláció őstudománya volt, csak akkor még nem az egész készüléket csatolták el az asztaltól, csak a sassziját a váztól. Mára szép számmal akadnak nagyon jó hangú merevsasszis lemzjátszók, amiknek azért azt figyeltem, valamilyen lebegtetés jól jön. Nálam pl a lemezjétszó alatt mai napig Daruma van, így aki hirtelen tiglon őrületbe esik, ne adjon el minden Darumát, mert még visszakerülhet a futómű alá. Ellenben a lengősasszis LP-tekerők esetén érdmese(kötelező?) ejteni egy próbált a magnézium tüskékkel.

 

ui: majd töltögetek képeket hozzá, de most... nincs kedvem keresni :) majd az elírásokat is átnézem...

Megosztás

A vdh Clearwatert még nálam

A vdh Clearwatert még nálam is vendégeskedett Szlovákiában =), ez úton is köszönet érte. kaltenpeti

akkor kontinetális csapat lettünk.

immáron az Utensilnord után megjelent hazánk második kontinentális csapata ;-)

rendhagyó módon, ezúton kívánunk Róka Tibi klubtársunkank sikerekben gazdag 2015-ös évet, aki ha résztávban ötvenet megyünk, mikor vezet, rátesz kettőt :-#