Nem mondanám, hogy lemezajánló akar lenni, bár laza, könnyed háttérzenének egész elmegy a valamikori The Beach c film után megjelent soundtrack válogatás. Talán egyszer láttam végig és alapvetően DiCapriotól se dobok hátast, de el kell ismerni, a "Kapj el ha tudsz"-ban jó volt. Testhezálló szerep, de sajna máshol sem. Vélhetően a lemezt se géniuszsága szülte, bár sose tudni. Mindenesetre a filmben sokat tépnek és ehhez megfelelő zenei aláfestés született. Persze mindez kit érdekelne, ha nem találtam volna rajta egy örökzöldet, amivel ez a produktum előlépett afféle elsőszámú belövőlemezzé.

Hifis körökben elég elterjedt, amit rég tudunk, ehhez a hobbihoz emelkedett zene kell. Talán ezért is loptam el egykori miskolci cimboránk "nevét" cím gyanánt Elektroban utaztak a srácok és talán Suta neve nem ismeretlen néhányunk számára, de ha igen, talán a Liquid Limbs már nem. Sutával minden egyes sörözős PeCsa két dolgoról szólt, hogy a sörbe kerüljön citromkarika és arról, a jó master szalagra készül. Vett is magának orsós magnót és kb itt fogyott el a történet, mert kezdtem elamradozni a PeCsa bulikból, pedig szép terveket dédelgettünk, hogy pl full Kondo madzagokkal veszünk fel valami anyagot, pesze reVox orsóssal és ahol lehet, bevonjuk a hájfájt, vagyis hájgendet. Régi szép idők, mindenesetre a miskolci bulik DJ-garmadájától lopott cím egész találó lesz.

Szóval hifi beállítás és az elektro. És persze a The Beach. Ma délutáni laza muzsikálást az Eyes Wide Shut-al kezdtem, valahogy visszacsengett, ahogy nemrég hallgattam és a Ligeti féle zongora leverte a vesémet, amikor odacsapott. Aztán valahogy nem csapott jól oda. Persze, tegnap buzeráltam a csatlkozókat hátul és néha meg-megbillent a hangsugárzó. Ja, a FAL. A tölcséreket nehéz lenne billegtetni. Szóval nem igazán tetszett, így emlékeztem, nemrég egy estét eltölöttem az érintett lemezzel, míg pofozgattam a miliméteres helyét a hangsugárzónak. Az emlegetette zeneszám Mory Kante / Yeke- Yeke alkotása. Szerintem kb 30éve hallottam utoljára és na, hát, na, az akkor diszkó volt... Érdekes, hogy idővel ezek a régi dizsibe érett zenék, hogy kinövik magikat undergroundnak, zárójel bezár.

Tehát aki lebírta győzni trógerságát és nem riad meg ez elektrotól és szertne egy gyors beálíltólemezt, ne habozzon. Ahogy elkezdődik a dal/szám/zeneszám(gőzöm sincs, mi a jó. a dal nekem inkább afféle dal, pl népdal, de a szám túl snassz, zeneszám meg baromira nem használt ). tehát ahogy elkezdődik és nem jó a beállítás, azonnal felkenődik, mint megannyi elektro a vatítővászonra, azaz a falra. Megmaradhat középen is, de egyetlen hangot nem lehet felsiemrni, csak veri. Üt-vág, csihi-puhi, de egy dekát nem él és csak katyvasz az eredő. Már sokszor mondtam, hogy az elektrofóbiásoknak csak a rendszere nem jó, de talán már ez is csak fóbia, mert rég nem zavar senkit(már az elektro). Egyébként de. Az ősöreg hifista eldöntötte, hogy az xar és sajna a nagy százalék e szerint éli életét és választ rendszert. Adott esetben még azt is ledemózzák neki, mennyire xar a popzene, hisz nézd, ez a rendszer megmutatja. Vagy nem bírja lejátszani, nézőpont kérdése.

Szóval Yeke-Yeke. És miért erről a lemezről? Nekem ez van meg, ezen ami fel van vágva, tuti alkalmas rá. Gondolom ezer verzió létezik, így csak ezért kezeskedem. Tehát elindul a zene és nem szabad felkenődnie sehova, nem szabad kompresszáltan szétvernie a szobát, helyette finoman elkezdenek pengetni, játszik valami felvett gitár, majd ilyen-olyan zörejek, aztán felcsendül valami buzuki és haláltisztán pengetik le rajta a ritmust. Nem, még nem vagy ott. Halálpontosan, levegője van, lelke van és full nem tűnik begrebbelt hangnak(persze vélhetően az, de jól dolgoztak). Ha ez szép kereken, simán, finoman, nyugodtan nem áll össze az elején, már nem is kell tovább hallgatni. A sweetPoint egy nagyon pici "helyen" lesz meg és még ötször fogod elbaxni, mert azt gondolod, még van tovább a történet és túltolod, de majdcsak beáll. Az a jó a lemezben, ha egyszer már hallottad jól, azt nem felejted, mert az elbaltázott hangfalpozíció és a jó között lehet csak 1mm van, de hangminőségben világok. Ami érdekes, eme ponttól ha kifele és ha befele is forgatod a hangsugárzót, ugyanúgy felkeményedik a produkció, így a jó állást nem is nehéz átugrani, átlépni, tehát csak kicsiket érdemes fordítani. Aztán ha azt érzed, hogy a közepe környékén bejövő Jusuf hangja is megggyőző, szép telt és kerek, már amikor a háttérből felsejlik, érzed a hangjában az egynelítői éghajlatot, majd miután elmondta, amit akart, vehemens ritmusba vált a múzik, a nélkül, hogy szétesne, kb megjöttél. Isten hozott felénk!