Jelentsen bármit is, nekem égvilágon semmit (minden gugli fordító japánról...):

Sík alakú, teljes felületű meghajtó hangszóróinkban egy nagy téglalap alakú hangtekercs van beágyazva egy téglalap alakú sík membránba, és egy mágneses áramkört alkot két téglalap alakú függőleges egyenes rész。
Alapvetően nincsenek lengéscsillapítók a membrán megtámasztására, csak az éleket támasztja alá a keret. Ezért a lineáris reprodukciós hangot a dugattyú mozgásával lehet előállítani, amennyire csak lehetséges, nem pedig az osztott rezgés miatti hanggal. Ráadásul a hagyományos kúpos egységekkel ellentétben a hangtekercs belsejében nincs pólusdarab (vasmag), így az egyik jellemzője, hogy a frekvenciaváltozások miatti impedanciaváltozások rendkívül kicsik. Ez a tiszta vasból készült erős mágneses áramkörrel kombinálva ideális teljes tartományú dinamikus egységet eredményez.

Mivel az amplitúdó a membrán méretéhez képest növelhető, a hangerejének érzete jellemzi, és a hangzást, amely teljesen eltér a meglévő sík típusú és kúpos típusú hangszóróktól, nagyra értékelték az élő hang rezonanciáját ismerő emberek, például hangszeresek és énekesek, függetlenül attól, hogy profik vagy amatőrök.

**********************************

Röviden:

A cégünk által gyártott lapos hangszórót Kageyama típusú lapos hangszórónak hívják, és a világon Európában az 1930-as években kísérleteztek vele, Japánban pedig a Kanszai régióban hangkutatóként ismert Tomo Kageyama úr dolgozott rajta, Tomo úr halála után pedig a Kageyama család és cégünk elnöke, aki barátja volt, folytatta a kutatást, és végül a Showa 51-ben forgalmaztaNagyon hosszú története van.
Tomo Kageyama fia, Isao Kageyama még most is szenvedélyesen foglalkozik a további kutatásokkal.
Kezdetben teljes választékban értékesítették, de az 50-es évek közepe óta a Furuyama Audio Lab (ma FAL) továbbra is értékesíti, miközben néhány új modellt adott hozzá a Heil illesztőprogrammal kombinálva. Időközben a mágneseket és az igák anyagát megerősítették a neodímium mágnesek elfogadása előtt.
Annak ellenére, hogy a nagy gyártók számos módot kerestek a hangszer tömeggyártására jó tulajdonságai, az eredeti hang részletes jellemzőinek kifejezésére és a hangszer árnyékainak engedelmes reprodukálására való képessége miatt, a szabadalmi kapcsolatok és a túl sok kézzel készített elem miatt már régóta felhagyott a tömeggyártással.

**********************************

Az 1970-es évek végén "Tomo" néven forgalmazták. A membrán habosított polisztirolból készül, amelyet speciális körülmények között habosítanak, majd felületkezelnek. Kétszólamú tekercs van, melynek élei csak a felületen vannak, a korai modelleket pedig menetcsillapító támasztotta alá. A mágnes kis ferrit volt, a keret acéllemezből, a szélei uretánból készültek. Bár a mágneses fluxussűrűség csak körülbelül 6000 gauss volt, korlátozott körülmények között az egység fénymembránja miatt rendkívül érzékeny volt akár apró jelekre is. A burkolat nyitott típusú, és egy japán stílusú helyiségben található, azzal a céllal, hogy egy zenekar hangját reprodukálja.
 

A ferritmágnes megnő, és a mágneses áramkör erősebbé válik. A mágneses fluxus sűrűsége körülbelül 8000 gauss volt. Az élek mindkét oldalról vannak rögzítve, így a membránt egyedül az élek támasztják alá. A tekercs mérete és a huzal átmérője a fejlesztések érdekében megváltozott. A vázat acéllemezről öntött alumíniumra cserélték.

Bár nagy amplitúdó szükséges a nagy hangerejű basszushangok reprodukálásához, a mágneses áramkör felépítése miatt nem lehetett nagyobb amplitúdót biztosítani, ezért a mélyhang fokozását a membrán területének növelésével céloztuk meg. Hozzáadtunk még egy hangtekercset, hogy létrehozzunk egy három hangtekercset. Bár a mélyhangok mennyiségét döntően megnövelték, a korabeli mágneses áramkörök a membrán súlya miatt a közép- és felső frekvenciákban egyensúlyhiányt mutattak, ami lehetetlenné tette a teljes tartományú karakterisztikát, így csak prototípusokat készítettek belőlük, tömeggyártásra nem.

A hangsugárzóegységek jellemzőit nagyrészt a membrán könnyűsége és a mágneses áramkörben lévő mágneses fluxussűrűség erőssége határozza meg, és az 1980-as években a mágneses áramkörök tovább erősödtek. Marással tiszta vasjármot állítanak elő, és a ferritmágnes térfogatát növelik, ami körülbelül 11 000 gauss mágneses fluxussűrűséget eredményez, a jellemzők pedig meglehetősen stabilak. Ezt a típust FLAT-A típusnak hívták, és ez volt a legszélesebb körben gyártott rendszer, amely a Heil Driver-rel kombinálta.

Ekkortájt a rendszer árából és méretéből adódóan kisebb egységekre volt igény, így egy kisebb membránfelületű típust fejlesztettek ki. Az előző két hangtekercset egy hangtekercsre cserélték, kissé megváltozott hangmagassággal, a ferrit mágneses áramkör pedig fele akkora. Ezt FLAT-B típusnak hívják, és az A típus után a második legnagyobb számban gyártották.

Az 1990-es évek közepén egy erősebb mágneses áramkör kialakítása érdekében neodímium mágneseket használó egységeket fejlesztettek ki. Ez volt az az idő, amikor a neodímium mágnesek még mindig rendkívül drágák voltak. Ugyanakkor a járomanyag mágneses fluxussűrűségének további növelése érdekében egy tiszta vas tuskóból megmunkálással egy erős mágneses áramkör készült. A zeneiség hangsúlyozásával a membránt is polisztirolból fa membránra fejlesztették, amelyet természetes sellakkal kezeltek, akár egy hegedűt. A mágneses áramkörben a mágneses fluxus sűrűsége most meghaladja a 15 000 gauss értéket a résben. A szélek hőformázott szintetikus zergebőrből készülnek, és a membrán hátuljára csillapító van rögzítve.

Minél erősebb a mágneses áramkör, annál érezhetőbbé válik a mélyhangok hallható csökkenése, így a teljes tartományú egységben nincs szükség ennél nagyobb mágneses fluxussűrűségre. Ahogy a felhasználók preferenciái a különböző membránok hangszínének különbségei miatt változni kezdtek, olyan egységeket kezdtek gyártani, amelyek polisztirol membránokat kombináltak neodímium mágneses áramkörökkel.