Kondo Overture + Avantgarde + stíluskavalkád + 2db ToMPi = jó buli

Csongort fűzöm, hogy írjon pár sort, majd meglátjuk...

Részemről azt látom, még szoknom kell ezt a felbontást. De talán így nem is pontos.

Az LP-ken már átrágtam magam, de a CD nemrég tért haza a fejcseréről és vessetek meg, de míg jóidő volt, max háttérzenének kapcsoltam be a rendszert. Most, kicsit volt idő az elmélyültebb zenehallgatásra és meg kellett állapítsam, minden, ezen a rendszeren eddig nem hallott lemez újként fog hatni. Nem sokkal másabb, csak épp annyival, hogy az ezeréves Jobim lemez is már-már tetszik, pedig volt idő, amikor hányásig hallottam, főleg kiállításokon.

A TMP-s fiúk (Tamás a vezér, a mester és Csongor, a fia, aki az utánpótlás; de már most is részt vállal a gyártási procedúra bizonyos szakaszaiban. Egyébként ezeréve dobol, így megvan a muzikális attitűd is) nagyon jó beszélgetőpartnerek és olyan belső szakmai titkokat is kifecsegnek ilyenkor, amit a közzel nem osztanak meg (nyugi, én se fogom :) ). Nem sajnálják másoktól az infót, nekik természetesek ezek a fogások, nem gondolják, hogy érdekes lehet, pedig az. Engem Kimurára (47Lab) emlékeztet, aki az alkatrészekről levakarta a festést, egyesek szerint azért, hogy ne lehessen másolni, mások szerint, mert szerinte így jobban szólnak. Nyilván a második, mivel Kimura sokat adott az elektronika mellett a mechanikai megfelelősségre is, de az első verzióban lapul némi kegyes irónia.

Jól elkalandoztam... A Kondo erősítőkben nincs sok titok, kivéve, hogy az egész egy nagy titok. De ez se nagy, csupán valami oknál fogva, olyan erősítőt tudnak gyártani, ami kifejezetten közel visz a zenéhez. A lemezeimet hallgatva, azt éreztem, -saját rendszerrel- ennyire közel még sose voltam.