Ha már az ország második legnagyobb városában élek, gondoltam, a médiában évről évre nagyobb visszhangot kapó rendezvényre én is kilátogatok legalább egyszer. Szerencsére az időjárás kellően borús és hűvös volt ahhoz, hogy a nagy néptömeget távol tartsa, mert én az olyat amúgysem szeretem.

Az idő jó részét a Modemben töltöttük el. Először a "Mindenség modellje" c. kiállítás megnyitójára tértünk be, ami bár nem volt különösebben izgalmas, a kortárs magyar templomépítészetet bemutató remek fotók és makettek jócskán kárpótoltak. Talán itt az ideje, hogy az elérhető közelségben levő néhányat élőben is megtekintsem egyszer.

 
A következő érdekes programnak Varnus Xavér tárlatvezetése igérkezett. Én már láttam egyszer az Antal-Lusztig gyűjteményből válogatott kiállítást, de pár kép (pl. Tihanyi Lajos Trencsényi utca című remeke) miatt megérte mégegyszer betérni. Xavért egy beképzelt sznobnak képzeltem, de szerencsére kellemesen csalódtam. A tárlat bejárása alatt a figyelmét valamilyen szinten megragadó képpel kapcsolatos benyomását, gondolatait (és anekdotáit) adta át hallgatóközönségének. Mindezt teljesen közérthető módon, nem a magaslóról beszélve. A célja persze egyértelműen a műélvezetekhez való kedvcsinálás volt, de hát ez az egész rendezvény erről szól ugye. Sajnos a Nagytemplomban tartott koncertjét nem volt módomban meghallgatni, de erről majd később.

Némi szekpszissel kerestük fel a véleményformáló értelmiség prominens alakjai - Bakáts Tibor Settenkedő, Wahorn András és Para-Kovács Imre - beszélgetését politikáról és művészetről. Lehet, hogy kb. 5-6 évvel ezelőtt még szívesen hallgattam volna ezt a Tilos rádiós szintű kocsmabeszélgetést, ma már inkább idegesített ez a borzasztó felszínes és üres háborgás. 

Így inkább kimentünk a szabadba. A Déri Múzeum előtt néptáncosok ropták, finálé gyanánt pedig az ott levő népes közönséget is bevonva a múzeum előtt teret táncolták körbe, remek hangulat közepette. Természetesen nem hagyhattuk ki a Dériben kiállított Munkácsi képeket és hadtörténeti kiállítást sem.

Igénytelenség vagy sem, a Specko Jedno miatt hagytam ki az orgonakoncertet. Már régóta szerettem volna őket meghallgatni színpadon meg amúgyis olyan édeskeserű hangulatom volt, mint amilyen zenét ők nyomnak. És tényleg, élőben sokkal jobbak, mint hangzóanyagról. Ez persze Rutkai Bori énekesnőnek is köszönhető, aki nagyon aranyos és közvetlen volt a belső udvar méreteihez képest sem túl sűrű közöséggel. A Szerelem kísérő tünetei c. lemez dalai mentek, beleértve természetesen a Bácsi a biciklint is. :)

Eközben a Lyuhász Lyácint Bt. csendes performanszba kezdett. Sajnos csak a végére értem oda, és bár én nagyon szeretem ezeket az elborult dolgokat, keveset fogtam fel a mondanivalóból. Mindenesetre a közönségnek volt humorérzéke, és hangtalan tapssal jutalmazta az előadókat. :)

Mivel a Syntax Orchestráig volt még egy kis idő, átnéztünk a Református Kollégium nagykönyvtárába. Érdemes volt, mert még sosem jártam ott, és nem gondoltam volna, hogy ilyen szép. Ráadásul a Kálvin 500 éve kiállítás alatt olyan dolgokat lehetett látni, mint Biblia az 1300-as évekből stb.

Ezután visszamentem a Modembe, aholis a Syntax Orchestra játszott jazz kisérőzenét a Dr. Caligari című német horror némafilmhez. Jól nyomták, csak sajnos az időjárás félidőben közbeszólt: elkezdett esni, így a nyitott belsőudvaron levő elektronikát el kellett cuccolni. Nem tudom, hogy később befejezték-e, én sajnos nem vagyok jó hajnalozó, úgyhogy inkább hazafelé vettem az irányt. (Most szerezhetem be a filmet, hogy vajon mi lett a vége. :) )

Nehéz eldönteni, hogy használ-e a kultúra mainstraimben reklámozása, hiszen a Múzeumok éjszakája kicsit az egyet fizet n-et kap akciókra hasonlít, bár talán ártani sem árt semmit. Mindenesetre a belépőt bőven megérte és volt egy tartalmas szombat esténk.

Vizuális beállítottságú olvasók számára: az eseményről készített amatőr képeim a galériában találhatóak, ömlesztve.