Nemcsak a digitális hanghordozók és a mágnesszalagok másolhatók, a feketelemezek kopírozása is megoldható házilag, legalábbis az alábbi cikk írója szerint.

Szinte csak képek, de azért ezek is sokat mondanak. Lassan belecsúszunk a szombat estébe, rohadt meleg van, igazi kánikula.

Kettőezer környékén, amikor az azóta már szitokszóként kezelt downtempó láz kezdett begyűrűzni, találomra vettem egy lemezt, amelynek megtetszett a borítója. Amolyan félamatőr, de művészinek szánt fotók voltak egymás mellé illesztve, egy kellemes montázsképpé álltak össze.

Sokáig idegenkedtem az egész worldmusicnak bélyegzett zenei térféltől. A "különleges" hangzás mögött méretes átverést sejtettem, később pedig találtam elég indokot ódzkodni a rá épülő biznisz miatt.

Cioran írja az Egy kifulladt civilizációról című szövegében a következőket: „Ha a szellem rendjébe vetjük latba sikereinket a reneszánsz óta napjainkig, a filozófia sikereinél nincs mit időznünk, mivel a nyugati filozófia nem sok újat hoz a görög, a hindu vagy a kínai filozófiához képest.

Mint minden évben, idén is sokszor megfordultam különféle lemezboltokban, jártamban-keltemben nem csak hallgatózni, hanem vásárolni is volt lehetőségem, teliraktam olykor a kosaram. Az alábbi szemezgetésből kiderül, hogy mit is hallgattam üres óráimban, mit nem, és mi lett idén a szívem csücske.

Hanganyagokat fogunk a nagyérdemű figyelmébe ajánlani. Első körben felzárkóztatás szándékkal, hiszen évről évre fájóan csökken a high-endet valóban respektáló réteg, ennek egyenes következménye, hogy sokak fejében tévképzetek, zavar és általános tanácstalanság uralkodik. Jellemző ez a hazai viszonyokra, és nem csak a high-endben.