A Utopia wikiből
Hangdoboz kialakítási technika, amely elősegíti bizonyos - főként alsó - frekvenciatartományok jobb reprodukálását.
Ellentétben a zárt rendszerű hangszórókkal, a basszreflex rendszerű doboznak van egy nyílása a rezonáns terület előtt, amelyet basszreflex nyílásnak vagy portnak nevezünk.
Ez a terület egy kör, esetleg téglalap keresztmetszetű műanyag csőből áll. Ennek mérete határozza meg a doboz rezonancia frekvenciáját.
A legtöbb basszreflex rendszert úgy tervezik, hogy pont azon frekvenciatartomány alatt rezonáljon, amelyet még megfelelően tud reprodukálni a hangszóró. Így a teljes reprodukált frekvenciatartomány szélesebb, mint amelyet a hangszóró gyártója specifikál.
Bizonyos rendszerek csak rezonáns területből állnak, és csak ennyi a feladatuk. Nincs közvetlen kimenetük a hangszórótól, csak a rezonáns területről. Rendszerint nagyobb hangrendszerek támogatására használják, pl. színházakban.
Ezen megoldás előnye, hogy olyan frekvenciákat is reprodukálhatunk, amelyet a hangszóró eredetileg nem tudna (azaz tud, de csak nagyon kis amplitúdóval, mivel a képességeinek határán van). A hátránya, hogy a rezonáló frekvencia adott és legtöbb esetben a reprodukált hang sem elég pontos.
Ma a legtöbb monitor (polcsugárzó) basszreflex rendszerű. Ennek legfontosabb oka, hogy a kisdoboztól is szeretnénk "nagy hangot" hallani. Zárt dobozok problémája a légnyomás váltakozása, amelyet mozgásuk kelt. Minél kisebb a zárt doboz térfogata, annál problémásabb. Basszreflex rendszer esetén a doboz elég kicsi lehet, és ennek ellenére még viszonylag nagy hangerőt és basszust tud reprodukálni.
Általánosságban elmondható, hogy könnyebb jó hangű basszreflex dobozt készíteni, mint jó hangú zárt rendszerűt.
