A Utopia wikiből
A hanglemezre rögzítés előtt a hanganyagot a RIAA szabvány által definiált formulának megfelelően módosítják, amikor is egy jól definiált karakterisztikával a mély hangok tartományát gyengítik és a magas frekvenciákat felerősítik. Ennek a módosító eljárásnak kettős célja van. Egyrészt a mély-frekvenciás komponensek szélesebb barázdát hoznak létre, így a műsoridő jelentősen lerövidülhet. Minél nagyobb arányban tartalmaz mély komponenseket a műsoranyag, annál rövidebb a lemezen rögzíthető műsoridő. Ennek kompenzálására a RIAA-kódoláskor gyengítik, vágják a mély-frekvenciás tartományt, miáltal csökken a barázdaszélesség, nő a lemezre vágható műsoridő. Másrészt a magas frekvenciák természetüktől fogva kis amplitúdóval vannak jelen a hanganyagban, így emelés nélkül lemezre vágva a lemez anyagának minősége, finomsága nagyobb mértékben befolyásolá a magas hangok letapogathatóságát. További negatívum lenne a magas zajszint. Összegezve a RIAA kódolás előnyei: hosszabb műsoridő, kedvezőbb jel/zaj viszony. A 60-as évektől a szabvánnyá vált RIAA karakterisztikának megfelelően 50Hz alatt 6dB per oktáv meredekségű vágást, míg 2122Hz felett 6dB per oktáv emelést alkalmaznak lemezgyártáskor. 500Hz és 2122Hz között lapos a görbe. A szabvány ennél összetettebb módon, időkonstansokkal definiálja a formulát
t1=3180uSec (50Hz) t2=318uSec (500Hz) t3=75uSec (2122Hz)
A lemez lejátszásakor a phono-előerősítőbe épített RIAA-korrekciós hálózatnak a fenti művelet inverzét kell végrehajtania az eredeti hangzás, frekvencia-egyensúly visszaállításához. Ennek megfelelően a phono-fokozat hangminőségét az erősítő egység minősége mellett a RIAA-korrekció pontossága is alapvetően meghatározza.
