Járódik a kábel (éppen Bauhaussal), de a magasakhaz bepakolt villás csatlakozó elég instabilnak bizonyult (nem lehetett az egész villát befogni, kisebbet terpesztett, mint a csatlakozó), így oda bepróbáltam egy köztes banándugót, ami szorírtós is és fogad is egy másikat. Erősítőbe a mély és közép dugója befogatva szorítósan, ez a köztes dugó a banánhüvelybe, amibe a magas pucér drótja beszorítva és a végére bedugva a supertweeter banádugója. Szép tákolány lett, viszont ez a dugó elette a magashangok egy részét, így zsákutcának bizonyult.

Mi a fenét kellene csinálni, visszateszem a villákat, de jött a szikra, hogy van egy rakat, én nem is tudom, minek nevezzem, lemezből sajtolt banádugó, aminek a terméklapján valamikor olvastam, hogy egymásba lehet őket dugni. Gyors próba, ha szembefordítom is jól össze lehet őket pakolni, így a magas kábele is -majdnem- közvetlenül az erősítő dugójától kapja a delejt, de mindenképp kevésbé visszafogottan, mint a közbeépített, plusz dugóval.

Miután a próba a két dugóval jól sült el, gyorsan kapott a magas drótja is egy-egy dugót, minden végére és így összedugva (egymással szemben, direkt nem irányban, hogy a mély-közép és a magas dugója is érintkezzen az erősítő terminállal közvetlenül, mint rövidebb jelút és kevesebb átmenet) már egész jól be lehetett szorítani. Banánhüvelybe a supertweeter és a rend helyreállt.

Bauhaus jó, Lou Reed jó. Na, akkor hadd járódjon.

...

kb 5 lemezzel később (ami ment magának, bezárt ajtók mögött)

...

Egész jó, ehető. A sztereókép is javult, de még nem tökéletes. De mintha kicsit sok lenne a basszus, de nem vészesen.

Clawfinger... Nabassz, ez elég hitvány... Legutóbb a FAL-on hallgattam, most a direktsége és a -jó értelemben vett- nyersessége nem nagyon jelent meg, vagyis gyengébben. Emlékeim szerint a gatyamadzaggal jobb volt. Nem a drót xar, a dró azt hozza, amit kell, vélhetően szólóban, egy sima hangfallal jó lenne, de amit beállítottam a gatyamadzaggal, mintha jobban hasonlított volna a FAL produkciójára (amikor a kicsi tanítja a nagyot). Persze, a szubokhoz még nem nyúltam. A gatyamadzaggal a szub (-tartomány) véknyabb volt, de nekem jobban tetszett. Pezsgőbb és vérbőbb is egyszerre és a színpad átláthatóbb (bár, ez egy érdekes dolog, mert amikor nemrég hallottam két dobozgitárral és egy buzukival játszani három csávót egy asztaltömeg közepén, 3-4 méterről meg nem mondtam, melyik hangszer mit és hol szól, milyen hang és hol hagyja el a "torkát". Lehet, csak mi hisszük, hogy minden hangszernek kellene látnunk a pontos helyét? Persze, látjuk, ha a hamgmérnők direkt így oldotta meg, naturálban elég nehéz szétválasztani, ha a hangszerek hasonlóak). DE, még nem piszkáltam a szubokat. Majd előbb fotózok, most hol áll, hogy vissza tudjam tekerni, ha kell, de erre már nem volt este ingerenciám.

Viszont a hangszerek színei jobban megvannak, a zenei produkció is jobban emlékeztet pl egy réz KSL-es kábelrendszerre. Meglátom, tudok e az alján úgy faragni, hogy más ne lássa kárát.

Kimaradt vagy 3 méter ilyen drótom... Lehet gyártok belőle tápdrótokat a szubokhoz, de elfogyott a forrasztóónom (ez a hülye kábel zabálja az ónt... Vékonynak tűnik, de leblankolva szerintem vastagabb a KSL-SPc-től bőven.