A Fred Perry mindenkinek mást jelent. Mást az angoloknak, mást a németeknek. Mást a punkoknak és mást a teniszezőknek. Nekünk magyaroknak sok dolgot jelenthet, nekem főleg azt, hogy a Petőfi Csarnok kistermében szocializáldtunk. Itt szívtuk magunkba az akkor még távolinak tünő, modern, fejlettebb nyugatot. Mindezt az ott játszott, itthon, bár máshol is, erősen rétegzenének számító elektronikus zenét, kiemelten az EBM-et. Mennyire volt jó, vagy sem, az vitatható, de adott valami olyan érzést, amit az, amikor hosszabb,, rövidebb időre, külföldre utazol, elfelejted a hazai bénázást, arra az időre Te is kühoni vagy. Valami ilyen érzés volt ezen az elektronikus hullámon utazni.

A Nitzer Ebbet,1991. decemberében láttam, hallottam -élőben- először és utoljára. De a Nitzer jóval korábban megvett. Két kimagasló név futott akkor, a Front242 és a Nitzer. Ízlés dolga, nekem, akkor, a Nitzer Ebb lendülete, tempója jobban feküdt.

Nem megszokott hifista zene, talán ezért is baromi jó polgárpunkasztani, amit rendszeresen elkövetek, hogy a bambák pislogjanak és elmondhassák, ilyen rendszerhez, nem ilyen zene tartozik. Dehogy-nem. Sokkal jobban megfingatja a rendszereket, de ezt senki nem hifis füllel hallgatja. Ez kb mindegy is, inkább csak akartam egy posztot, és mélázzunk el azon, hogy volt egyszer egy Nitzer Ebb