Ami némi magyarázatra szorul. Történt, hogy tegnap megjöttek a headshell drótokhoz a saruk. Gyors nekiugrottam kábelt gyártani a forgófejhez és amikor kész lett, úgy hajtogattam, hogy ne lefele, vagy felfele lógjanak a drótok,hanem oldalra kifele görbüljön, így felülnézetben olyan, mint egy pillangó a szárnyaival.

Persze ez a sztori nem ennyi és el is merengtem rajta, van e érelme leírni, hisz ki az az ütődött, aki belevág egy ilyen projektbe, de talán bárkinek adhat ötletet, ha nem akar kiadni 100+ ezret egy Kondo shellkábelszettért és van elfekvőben egy kis karkábele. (Csendben mondom, hosszú távon jobban jár a Kondo kábelszettel, főleg, ha néha-néha hangszedőt is csereberél. Jó masszív megépítés, szakadásra nem hajlamos).

Aztán az is beugrott, valaki írta, vegyem videóra, hogy forrasztom meg, mert neki beletört a bicska. Mondanom se kell, adott némi parát, hogy akkor majd nekem menynire fog menni, de bátraké a hang.

Maga a drót... Ezekhez a forgófejekhez olyan engedékeny madzag kel, ami hagyja szabadon mozogni, lényegében nulla ellenállással, így pl a Kondo karkábel nem igazán jó. Elemi szálakra bontva lehet, de úgy meg lehet szakad. Vikunya volt a megmentő, aki mindent bespájzol. Kondoja nem, de volt két féle AN karkábele és egy bár AN, de rendeltetését tekintve nem ismert egyeres madzag. Ennek nagyon megörültem és ezt néztem ki áldozatnak, de a próbaforrasztás alkalmával nagyon könnyen szakadónak tűnt, de igazából látni is alig lehet, még a vukiszemüveggel se, amit az aliexpressen vettem fillérekért. Amúgy jó. Ezzel, a kevésbé nagyító lencsével (kettő van hozzá) is olyan, mintha mikroszkóp alatt dolgoznál, csak, ha menet közben kell valami más is, azt felnézve az ónfüstből, semmit nem látsz. Talán ennek is köszönhető, hogy az előre leónozott sarukból egyet- egyet sikerütl levernem két alkalommal és 10-20 percig kellett keresni. Hihetetlen mennyire el tud pattogni a becsapódási ponttól :D  Szóval, amit tudok javasolni, legyen első egy terv, mit, hova teszek az asztalon és azokat igyekezzek úgy letenni, hogy ne tudjam leverni. Igaz ez drótdarabokra, satura, de az ónra is... Persze, profik ezt tudják, de magamfajta amatőrök a hifiszoba dohányzóasztalánál nem ennyire felkészültek.

...

Szóval adottak a drótok és a nagyon vékony egyerest elvetettem, jött a következő, ami 3 elemi szál fonata, de nem tudom, mikori gyártmány, véknyabb, mint a másik kupac, szintén AN.UK karkábel. Szerencsére ezekből van 4 színben, így a sarukra nem kell tennem zsugorcsövet, ami egy leszakadás alklamával csak nehezíti a visszaforrasztást.

És itt jön a varázslat, le kell ónozni. Elég vékony, képes elégni is, de ügyelni kell a szigetelő rétegre is, le ne olvadjon, csak a végeken, különben az összevissza tekergő shellkábelek ha összeérnek, abból sok jó nem sülne ki,  szigetelés nélkül. Az AN.UK azt írja, hogy a páka hegyével képezzünk, forrasztóónt megolvasztva egy kis gömböt és abba többször mártsuk be rövid időre a kábel végét. Ja, igen... Foxkid kollégát azért megkérdeztem, milyen hófokon érdemes az azüsttel játszani, Ő a 400C°-ot ajánlotta, én  meg hallgatok rá. A varázspákám szintén alis beszerzés. Nemröhög, évente kétszer biztos ez is kitart valameddig, ha meg bedöglik, veszek másikat. Egyébként már használtam vagy háromszor, még műküdik :D Cserébe elég gyorsan felfűt és nem mértem meg, mennyire van jól kalibrálva a hőfokkijelzője (állítható a teljesítmény, C°-ra skálázva a digit kijelző), de nevetségesen könnyű vele forrasztani az ezüstöt (is). De ami a lényeg, olcsó és nem kell érte menni egy métert se, miközben működik is.

Tehát ott jártam, hogy óngömb és mártogatom a vezetéket, de lehet nem vagyok elég türelmes, így módszert váltotam: kb 4 mm hosszan elkezdtem melegíteni a vezeték végét és amikor úgy érztem,hogy "most", odatoltam egy kis ónt. Az egyből megszaladt és le is volt ónozva a vége. Amire ügyelni kellett, hogy a sodort ereket ne "sodorjam ki". Ha nagyon nyomjuk, hajlamos "kiszálalódni". De nagy baj akkor sincs. Felmelgítve a végét, pákával ráfogva,meg lehet tekerni. 

Amivel még gondban voltam, hogy fogjam meg ezeket a mütyűröket. mostanában vettem már két kisebb satut, ill egy kisebbet és egy nagyon kicsit. De azt fgyeltem meg, annyira nem jó apró dolgok forrasztására, befogására, mert

1- nem annyira precíz satuk, mire megfogja redesen pl a sarut, össze is nyomja. 

2- elvezeti a hőt és a büdös életben nem fut meg az ón a forrfüleken

De jött az agy... Volt egy (kettő) tűjetört Goldring Eroica a polcon. Azt befogtam a satuba és a sarukat felhúztam a csatlakozójára (persze, egyenként, nem egyszerre négyet). Így már meg is volt fogva a kis biszbasz, nem kellett ezzel bajlódni (fenti képen látszik belőle valami). Fém, de jelentéktelen méretekkel bír, nem tudja elvezetni (ellopni) a hőt a sarutól. másik előnye, a legutóbbi saruónozáskor úgy megszaladt az ón, hogy befolyt a saru olyan részeire is, ahol már a hangszedő- pinekkel érintkezik és a kukában kötöt ki. Így nem tud. Ez olyan sok in one megoldás. Profiknak, gondolom erre is van eszközük, vagy csak egyszerűen ügyesek, nekem nem árt az effajta óvatosság.

Innen pörögnek az események, a pakolgatásnál belefért egy-két leszakadás (a saru súlya alatt képes leszakadni), de már rutinosan ment a visszaforrasztás.

Amiért az egész készült. Igen... Bár az első félóra olyan nem annyira értelmezhető volt. Megjelentek a Doors lemezen, mint első áldozaton oilyan dolgok, amik eddig rejtve voltak, még Tamás nagy rendszerén is. Ez vélhetően a forgófejnek köszönhető (ezt egyszerűen más nem tudja, vagyis még én nem hallottam olyan jelenséget, amit a rotery shell csinál), de az ezüst is segít rajta (bár a Viv Lab / Nelson Hold headshell is ezüstvezetékes, együtt a kettő). De azért volt hiányérzetem, főleg tempóban és attackban. A lemez vége környékén már kezdett valamit villantani, de még nem volt az igazi. Ezután előkaptam az Iron Maiden / Number of the beast nótáját, mivel köztudott (vagy nem), de az ezüstből legtöbbet a rockzene profitál. Gyenge kitérő, pl a ZYX ajánlása az ezüstcsévés hansgzedőkre akkor esik, ha valaki túlnyomó többségben rockzenét, vagy nagyzenekari műveket hallgat. Bár, ezt tőlük függetlenül figyeltem meg és valójában meg is lepődtem ezen, mert felénk az az eltrejedt nézet, hogy a rockzene az igénytelen és nincs komoly rendszerigénye. Dehogynincs... De szerencsére a pedigrés ZYX is ezt mondja, kimondatlanul. Lenyomta és már itt is jöttek elő dolgok, de még minidg nem volt az igazi, azért már-már villantott valamit. Aztán került elő egy Prodigy. Ledarálva az első oldalt, belekezdtem a másodikba (azért hiába volt este 11, leültetett, ami jó jel) és a második oldal 5. perce körül, mintha benyomtak volna egy gombot. Ami zárttság volt a hangban, eltűnt. Nyilván, új saruk, új drótok, új forrasztások, új kontaktok. De úgy tűnik, ennyi elég is volt neki, hogy magára találjon. Még biztos nem végleges állapota, de rosszabb  már nem lesz és ami kifolyt a tölcsérekből, az biza elég jó volt. Ebből sokat köszönhetek magának az RS headshellnek, de az ezüstök nélkül az is csak félkarú óriás.

Zárszóként, azt tudom mondani, akinek az az öt centi shelldrót, ki tudja milyen, az essen neki forrasztani, vagy vegyen kész Kondot, de ne álljon meg és dőljön hátra. Vicces, mennyire belenyúl ez az öt centi is a hangképbe...

Aki elég bátor, van SME felfogatása és japán ismerőse, és persze, ha kell, kész arra, hogy még a tűágyazáson is igazítani kell a ráspollyal, ne gatyázzon, annak Rogers Lab Rotary Headshell+ezüst.