Megvan az érzés, nem? Ülsz otthon, csinálod a nagy büdös semmit, én speciel CD-ket írtam. Vettem mostanában olyan lemezeket, ami nem baj, ha a kocsiban is bent van. Ezeket fel szoktam írni, nem hordom lmagammal a "mastert", hogy tönkretegyem. Aztán, ha már ezzel telik az idő, ülsz, nézed, ahogy a kis zöld csík végigszántja csigasebességgel (de már így is 10szeressel, az a minimum kiválasztható a free Neron) a sávot, ami az írás aktuális állapotát jelzi. Mi sem egyértelműbb, hogy bekapcsolom a Quanticot.

Első körben valami régi Lou Reed koncert duruzsolt halkan, még korárn van, vasárnap, fáradt is vagy, nem kell a kapkodás. Aztán mire az x-edik lemezírásnál jársz, ennek vége is lett. Rábökök egy Metallica koncertre, amit emlékszem, nem szerettem nézni/hallgatni, olyan "rossz felvétel" volt. Aztán most valahogy mégis kiderült, nem is rossz. Recseg a gitár, pereg a dob, már egész kis hangerőn is. Nagyon emelni nem volt ingerenciám, de azért kis időre megnéztem. Maradt az egyensúly, teljesen élvezetes a produkció. Az az érzés, amikor azt kívánod, bárcsak ezt hallaná mindneki és lenne csodálkozás, mi jön ki ezekből a kis xarokból. Vagy mi jön ki a kis Audio Note AZ1 dobozból, igaz, a Batpure supertweeterrel felturbózva.

...

Mi ennyire jó? A Quantic? Az AZ1? A Batpure? A KSL SPc kábelrendszer? Tudja a fene, így együtt az egész. Mindenesetre, egy olyan élmény, amit késztettésed van megosztani és belekiabálni az éterbe: ez kúrva jó kis cucc :)