Hogy kerül a Darkways nevú, barcelonai post-punk, dark zenekar nótája a címbe, annak több oka van. Egyrészt paralel a Hifi hazai feltámadásával, másrészt, de a másikra később visszatérek (harmadrészt, az Expon beugrott, azóta nem megy ki a fejemből :) ). A franc gondolta volna, hogy a valamikor Bauhaustól számított (1978. környéke) és bő két évtizedig népszerű gót zene képes feltámadni és képes új zenekarokat adni a világnak. Számos, új banda van a placcon, de, hogy ez még bekúszik Barcelónából is, azt nem tudtam/mertem volna megjósolni.

Ahogy kb. 20 éve nem tudtuk, mi lesz a High Fidelityvel és azt főleg nem gondoltuk, hogy ilyen nagy számban lepik el a hazai, immáron a feladthoz is felnövő gyártók. A tavalyi Expo után ezt már meglengettem, de erősödni látszik. Ami az előző évhez képest változott, több a rutin, a készülékeiket célirányosabban be tudják mutatni. Maguk a készülékek biztos valamelyest változhattak, de forradalmi újításokat kevés helyen láttam a bemutatkozókban, ergó, Ők változtak. Ez jó hír, mert így még közelebb kerülnek  a kiállítás látogatói az elképzeléshez, amit szeretne a kiállító feléjük kommunikálni.

Természetesen a nem hazai termékek forgalamzói (esetleg mix) is szép számban voltak jelen és egyre több helyen bukkanakk fel a forgalmazott temékekhez köthető gyártók, egyéb szakemberek, akikkel eszmét is lehet cserélni, ahogy a hazai mesterekkel. A kiállítást egyre több művész személyes megjelenésével és adott esetben produkciójával gazdagítja és szakmai előadások színesítik.

Gondolatok röpködnek a fejemben és gondolatok fognak kimaradni, mert hirtelen nem tudok szelektálni, főleg, nem tudom őket értelmesen rendbetenni. Keresem, hogy kössek át, vagy miről beszéljek, annyi dolog van bent. Mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az új helyszínek megnyitásával nőtt a négyzetméter és az egységnyi terüleltre eső látogató csökkent, így jobban eloszlott. Első blikkre hihetnénk, hogy kevesebben voltak, de azt néztem, nem, csak sokan lent voltak a "pincében" (-1 szint), vagy a "zsibongóban", teraszon, előadásokon. Valahogy jobban eloszlott a tömeg. És számomra igen pozitív volt a lányok (asszonyok, hölgyek mellett) a sok fiatal jelenléte és ami még fontosabb, nem csak látogatói, kiállítási oldalon is. Egyik srácot -képzeletbeli- mikrofonvégre kaptam az ajtóban és arról faggattam, csak demózik az Absolute Soudnak, vagy ott is dolgozik, illetve mennyi idős. 25 éves és főállású. Ez szép. Hecceltem, hogy veressen egy kis Prodigyt, de nyilván nem gondoltam komolyan, azért mosolygott és csendben mondta, hogy kapna a főnöktől (most szólok, a főnöknél verettünk, igaz, nem Prodigyt, de az majd később). Aztán, persze, belegondoltam, hogy ez a generáció, már lehet nem ismeri annyira a Prodigyt, de biztos megvan a maguk prodigyje és ez a prodigy inkább csak a megfogalmazása az antihifi zenének, mintsem kizárólag erre az egy csapatra gondolnánk. De a fiúk jól vették az akadályt és a köznek megfelelő és minőségi demót produkáltak.

...

Tovább turkálok a fejemben és hirtelen most beugrik, kiknél voltam a szobában és ha előző évben nem is tudtam maradéktalanul megérteni, mi a szándék, idén sikerült sok helyen. Mint tavaly, idén se, a jövőben se akarok rangsorolni, mellesleg ez nehéz is lenne, hogy a filléres rendszerektől a felső házig jelen volt mindenki. A Core Audiot megjegyzetem, hogy tavaly nem sikerült annyira, mint most és végre hallhattam, mit is gondolnak. Egyébiránt, hogy kicsit a hallottakon elmélázzak, azért egy helyen se hallottam azt, lapáttal kellene verni, hogy ott üljek és hallgassam. Bárhova leültem, mindegy mi szólt, tudtam maradni a fenekemen, csak az idő és az sms-ek (stb...) sürgettek állandóan, hogy "akkor menjünk tovább". Na igen, az idő. Elég lehet az egy nap, de aki megteheti, szánjon rá kettőt. Főleg azért is, mert ha rátérek, miért is szeretem én az ájszakát, ráébredünk, hogy nem azt halljuk szombat délben, mint vasárnap, vagy szombat este.

Mászkálásaim során csináltam néha képeket, vagy rövid videót, amit feltoltam a közösségi hadszintérre. Pont a kis Absolute Sound szobánál írta oda valaki, hogy ez neki nem annyira tetszett, pedig ennek kellene szólnia, holott a nagy tetszett. Ez a kis szoba, a nagy leképzése volt, csak lehet én jó állapotban kaptam el. És talán kicsit, itt elkanyarodunk a konkrét rendezvénytől, mert ami most jön, főleg e miatt lett i like the night.

...

Azt mindenki tudja, hogy este jobb zenét hallgatni. Az első magyarázat minidg a "jobb áram". Kevésbé terhelt hálózat, stb... Ez, egy kiállítás időtartamára nehezen ráhúzható magyarázat. A rendszerek mégis másként szólnak, időről- időre. Az, hogy estére jó lesz, nem feltétlenül az estével van kapcsolatban, bár azzal is valamelyest (és átugranám, az esti mentális állapotot, amikor már nyugodtabban le lehet ülni, nem vár ránk aznap semmi), de inkább azzal, ha egy rendszert szétszedünk, elmozgatunk (kivittük az Expora), a drótokat kihúzgáljuk, dugdossuk, megbontjuk a beállt egyensúlyt. Minél nagyobb a rendszer felbontása, ezt annál jobban érzékelhetjük. Tavalyi írásban már az install problémákat kivesézgettük felületesen, de arról nem beszéltünk, hogy egy rendszer nem csak elektronika, machanika is. Ha fogok egy batár nagy hangfalat (precízebbeknek hangsugárzót) és azt én szállítgatom óhatatlanul is a dobozban feszültségek keletkeznek. Ugyanez igaz a készülékekre is, vagy a megszokott nyugalmában lévő készülékállványok polcaira. Biztos, emlékszik még mindenki, az elmémesült videóra, amin Kazuo Kiuchi egy kalapáccsal rakta rendbe a hangdobozok feszültségeit. Sajnos már szinte mindenhonnan törölték, olyan mértékű mémparádé született belőle, pedig, ha jobban átgondoljuk, ebben lehet valami. A távolkeleti kultúra más, mint az általunk megszokott, a kisöreget közröhely tárgyává tették, pedig, lehet nem Ő a hülye. Nálam pl a Viv Lab / Rigid Float hangkar esetén a headshell meghúzásával lehet hangolni a karrezonanciát, de a karon lévő összes csavar ezt befolyásolja. A Frank Schröder átlal tervezett Artemis Labs / TA1 kar ellensúlya két félből áll. A két fél összeszorításának eltérő lehetőségei szintén hasonló célokat szolgál. Nem szabad lebecsülni a feszültésgeket.

De a mechanikai feszültésgek mellett a jól összeszokott kontaktokat (pl kábelek) is megszűntettük és főleg a csavaros-szorítós esetkben egy visszakötés során újabb feszültésgek keletkeznek a kábelek végein (csatlakozóin), ami jól hallható torzításokat okoz. Ezeknek a kontaktoknak is le kell nyugodni és míg a rendszer "nyugzik", a hangkép, mint a bejáratás esetén, változik. Van ahol csak egyszerűen kitisztul, de van, ahol ez hullámzk. Attól függően, éppen milyen állapotában kapod el a rendszert, olyannak fogod hallani. Persze, a melegedést se felejtsük el. Nálam, ha a szubok áramtalanítva vannak (Avantgarde Acoustic), következő bekapcsoláskor érdemes Leonard Cohennel indítani, mert egy bonyolultabb zenével kikerget a szobából. Kb fél-egy óra múlva már elkezd szólni, de igazi tudása másnapra jelenik meg.

Ha, csak pusztán a rendszerek áramtalnítását néznénk és újra melegítését, akkor is belátható, hogy a 10-18h-ig tartó szakaszban, azt fogjuk hallani, amit éppen elkaptunk.

És a látogatók száma a szobában... Ez sem elhanyagolható dolog. A rendszerek előző esti beállítás során, nem fognak beültetni minden szobába 10-20 embert és ehhez igazítani. Van egy setup, ami jó esetben, nagyobb termekben kb 4-5, kisebb helységek esetén, 1-2 emberrel a szobában született meg és ide fog beülni néha kevesebb, de jellemzően sokkal több ember. Az akusztikai viszonyok erősen változnak, amit nem szabad kifelejteni az egyenletből. Az üres szoba alul, a tele túlcsilalpított lesz. Ekkor jön a kulisszatitok, hogy az alulcsillapított szobába keresni kell valami régi, akár monó felvételt, mondjuk Chopin zongoraművet, a túlcsilapítottba valami modernebb felvételt, esetleg kissé kompresszáltat, amin nem alszik be a közönség.

Mit lehet tenni? Látogatói oldalon a tapasztalat ebben segít. Aki ismeri a különféle torzítások okozta hangképben történő eltérést, fejben le tudja modellezni, mi lenne, ha a torzítás nem lenne. De, ez nem ennyire egyszerű. Kell hozzá némi rutin és talán egyfajta érzék, adottság. Senki ne dőljön a kardjába, ha ez nem megy, mert ez egy opcionális adottságunk és kevesebbeknek megy, mint akinek nem. Másik megoldás, többször visszenézni egy-egy szobába. Én pl ezt tettem a nagy Absolute Sound szobával. Benéztem 1 körül, sétáljunk még egyet. Öszefutottam a Zebradioban Vörös Ákossal, arra sétáltunk 2 után, még volt híja. 4-kor már egész jó volt, már megérett egy rövid videóra, majd este 6-kor lemezt is kértünk/vittünk.

Megérte e kivárni? Meg. Tavaly megvillant, hogy van itt valami, amit idén megfejeltek minden vonalon, de istenigazából estére érett be a munka gyümölcse. Mutatta a rendszer magát napközben is, de este jött a desszert.

...

Megoldás lehet a rendszerek bekapcsolása már péntek este és áramtalanítás nélkül ott hagyni, de a fene tudja, az ördög nem alszik Nameg, amit megfigyeltem, hiába van bekapcsolva, ahhoz, hogy pl a hűtőszekrény méretű szubok (nálam) igazán jól füstöljenek, előtte jól meg kell hajtani. Jó az a nélkül is, de könnyedén, maxi tudásán akkor zenél, ha kapott előtte egy-két igazi kergetést. Nem kell sok, 5-10 perc, de az üssön. Majd próbáljátok ki a saját rendszeren. Utána Rubinstein is lazábban fog klimpírozni, nemhogy, a nehezebb művek.

...

Szóval, nem azt fogod hallani, amit a haver hallott két, három óra, vagy egy nap eltolással? Nem. Még lehet  tíz perc múlva se.

...

És akkor térjünk vissza a valóságba. A feszültségek világát hátrahagyva és visszaemlékezve az Expora, mosoylgok, mert jó volt. Remélhetőelg mindenki jól érezte magát és megkapta, amiért ment: az információt.

...

Turkálok a fotók között és most látom, sokat fotóztam, többet, mint szoktam, de talán nem mindenkit. Bajban vagyok, mert, ha elkedzem sorolni, hol és mit láttam, sose lesz vége. Ha megemlítem Takács  Jenőt-t és az új erősítőjét, máris meg kell említsek másokat is. Jön egyből, milyen jót beszélgettem, végre megismerve a TEP Audio Tamását, vagy Szekers Pistinél (3345) jót zenéltünk. De legalább ennyire üdítő időt töltöttem a Zebraudioban Andrásnál, aki valami roppant laza módon, csak pöccintgete a zenéket a viszonylag kis, de igen kellemes hangú rendszeren. Itt volt Zalán az Audio Note-tal, Nagy Laci a L' Aditeur kis sarkában. A Limarban Jenei Tibi az SME-t pörgette, a folyosókon Huszti Zsoltra emlékszem, PowerR Rudibára. Van fotóm a Dream Audio szobájáról, ahol a Kudos mutatta igen kellemes arcát és van sok olyan fotóm, amit nem tudtam megjegyezni, mi is volt. És sajnos, biztos van olyan is, aki kimaradt, ami nem volt szándékos és a fotók bebiggyesztése nem is jelent sorrendet, csak, ahogy jött. Igen, a Spendoros szoba. ...

...

Mielőtt a deszszertre térnék, gyorsan mondjunk köszönetet a szervezőknek, de igazságtalan lenne csak Zeke Angélát és Attilát megdicsérni (bár Övéké az oroszlán rész) hisz ebben rengetegen részt vesznek és feladatot vállalnak, így azt mondom, így ismeretlenbe is, hogy KÖSZÖNJÜK MINDAZOKNAK, AKIK TETTEK AZÉRT, HOGY LÉTREJÖHESSEN EZ A RENDEZVÉNY!

...

és akkor a desszert (értsd: öncélú buli):

A nap végét TJ rendszerénél, majd Szekeres Pisti (3345) által szervezett un jam-en töltöttem, ahol már saját lemezek kerültek elő. Míg Jenőbát megkértem, válasszon Ő nekem, lusta voltam elmenni a CD-ért, amit eltettem a táskámba, Pistinél nálam voltak a lemezek. Egy gyors Boris Vian után talán Madness, Dr Beat és Elektrokohle.

   

De a legígéretesebb sütit a végére hagytuk (itt már csatalkozott Zseló és RLC Laci is). A Sikora lemezjátszókra régen kíváncsi vagyok, de úgy érdekelt az egész rendszer. Persze, jól gondoltad, a nagy (nyilván... szekrényméretű tölcsérek után nem a kicsit fogjuk hesszelni :) ). Sikerült meghallgatni és sikerült olyan anyaggal, ami meglepetésemre, még tetszett is mind a forgalmazónak, mind a lengyel vendégeiknek (sajnos a neveket nem jegyeztem meg, de még gyors lemezajánlósat is játszottunk, cserélgettünk post-punk tippeket :) ) és a szobában ragadt néhány embernek :)

Újfent meg kellett állípítanom két nagy igazságot a hifiről (amit eddig is tudtam, de most ismét megerősítést nyert):

- Minden út Rómába vezet, vagyis minden komolyabb rendszer már ugyanoda mutat.

- A hifi nem portás, hogy te jöhetsz, te nem jöhetsz. Problémamentesen le kell tudnia játszani mindent.

És ez a rendszer teljes hangtömeggel, de finonmságokkal adja vissza a zenét. Az apró rezdülések hiánya nem tenné lehetővé az általunk vitt album értelmezhető megszólalását; amikor nem érdekel, milyen hangszer, hogy szól (persze, jól és hihetően), csak kijön az elborult zene sava-borsa. Ha úgy jobban tetszik, mocska- bűze. A német Elektrokohle egyetlen, 45-ösön forgó albuma ilyen. A Sikora referencia lemezjátszója, bár kétségem nem volt felőle, igen jól vizsgázott, de ez nem sikerült volna, a támogató elektronika, madzagok, hangfalak és tökéletes setup nélkül. Köszönjük a lehetőséget, a bulit és ha más nem, jövőre megyük és megint viszünt valamit, csak úgy, zenét hallgatni :)