Szóval, megfogyva bár, de törve nem, ugrottunk neki Kökénnyel a meghallgatásnak. Sajnos Zseló lebetegedett, Garszi elutazott családi weekendre, ToMPi kiugrott Erdélybe medvékkel szelfizni, de mivel nekem volt Batpure bizniszem is Lacival, mentünk ketten is. De utólag nem is bántam meg, mert elkövettünk olyan dolgokat is, amit eddig nem. 

Alapvetően a megváltozott rezonancia miatt nem akart Laci egyszerű tüskét tenni az RLC-k alá és kitaláltuk, mi lenne, ha MDF-ből céencézne kis hengeres lábakat, amit meg is tett (persze, a menetes betéteanya ott van a doboz alján, oda lett becsavarva). Ez azzal járt, hogy az első félóra forgatással telt, de nem akart sehogy összeállni a történet, aztán feladtuk a "találmányt" és megbeszéltük, hogy marad a tüske. Miután ezt a fiaskót megoldottuk, már baromi gyorsan ment a beállítás. Ami fontos, az ilyen megBatpurézott rendszereken, a tweetert dugd el, fordíts lefele, kösd ki, mindegy mit csinálsz, de először állítsd be a hangsugárzó sztereóját és ha azt már úgy érzed, perfekt, akkor vedd elő a tweetrert és játsz el azzal is. Ezt már említettem korábban is, de én is lusta voltam és gondoltam, majd megy az egyszerre... Nem ment annyira. A fő probléma az volt, úgy nem derült ki, hogy a falábak miatt nem akar összeállni az előző demón hallott hang. De jobb a békesség, kétlépcsős beállítás kell.

Egyébként a minap emlegetett csemballós Bach lemezt vittem és CD-ről küldtök az installt (valami Philipis CéDa és a TMP DAC). ami vicces, amikor ezt már jónak éreztük, jött a System of a Down és megmutatta, hogy bénák vagyunk, mert még a sztereó kicsit szétfolyós. Az énekhang és a gitárok forgácsolnak, nem szólnak. Mellesleg ezzel egy fordítás bal, egy fordítás jobb oldalon és kész is volt. Néha téma ez, milyen zenét nehéz lejátszania a hifinek és a rockzenén elképednek a népek (de majd ráéreznek). De tegyük hozzá, egy viszonylag közelmikrofonozott csemballóban nem sok nehézség van, az élvezhető produkció eléréshez és ez ha fáradt (értsd: lusta) vagy, elég hamar megengedően tud szólni. Azzal is lehet tologatni órákig, de minek, ha a SOAD megoldja két perc alatt. Ja, nem én akartam, Tegnap Kökény volt a DJ, de lehetett kérni is. Elég színes volt a repertoár. Nekem ami érdekes volt, ahova eddig soha nem merészkedtem, az a hangerő vége. Nem tudom, elértük e, de már nagyon durva volt, ami nem annyira elviselhető hoszú távon. A klasszik Photeknél ment el az agyunk, ütött rendesen. De a lenti Yellonál is összrezzentünk, amikor először csaptak oda. Nemigazán számítottunk rá, volt hirtelen betojás. 

A végén szétnéztünk a műhelyben, ahol drótjaira vár egy cseresznye furnéros, és kicsit dumáltunk. Azt nem is tudtam, hogy Laci munkájával már korábban is találkozhatott a nagyérdemű ( A TMP készülékek dobozán és előlapján kívül), mégpedig az egykor igen elterjedt Kolibri polcsugárzókkal. Azokat nem Laci készítette, de a dobozokat Ő gyártotta le. Fúr-farag a fiúgyerek...

...

Batpure, ha kész lesz... ja, nem az, ami a képen/videón van. Ez is egy jó megoldás volt, de jön az univerzálisabb. Addig egy kis Yello...