Hosszas nyafogás után tegnap erőt vettem magamon és beüzemeltem a tölcséreket. Nem volt vészesen xar és lesz ez még jobb, így ez a része nem is érdekes, de történt valami.

Néha, fura dolgok töténnek és a fene tudja, van e jelentésük, vagy csak bebebszéljük, de ott és akkor beüt.

Az erkélyről cammogtam befele és a Bolonvadászat első lemezének záró versszakát kaptam el. Ott is az utolsó gondolattal állt meg a levegő. Nem értettem, ahogy valjóában azt se értem, Hobo mit közvetít a Bolondvadászattal(bár elég sűrűn forog a lejátszóban), de valahogy még sose gondolkodtam ezen. Hallgatom és valójában nem a szöveget értem, hanem a zenét. Talán. Lehet nem értem, csak érzem(?). Persze ettől nyugodtan alszok, hisz van a rengeteg nem magyarul íródott zene, amiből sokszor egy kukkot nem értünk, vagy ha esetleg beszéljük az adott nyelvet, nem élünk ott, abban a rendszerben és nem tudni, hogy Paff  a bűvös sárkány csak egy sárkány, vagy arról szól, hogy paff vagy a bűvös sárkánytól.

Szóval beléptem és eme utolsó versszakot/gondolatot hallottam és megállt a levegő. Valami okát akartam találni, így abban maradtam magammal, ez a rendszerről szól. De nem csak erről a rendszerről, szinte mindről, amiben visszaköszön a halfnoti életérzés. A vadakhoz képest ember(séges), az emberhez vad, de így szabad.