És szó szerint... A sztori korábbról gyökerezik, amikor egyik ismerősnek akusztikai problémája akadt, de Budapesten, vagyis közelében. Költözés volt, baxxa meg, nem úgy szól a cucc, mint előtte. A változások elmesélése után elég egyértelmű volt, hogy a komplett rendszert újra kell installálni, de ami fontosabb, az akusztikát is át kell gondolni. Elkezdtem a fejem vakarni, ki lenne erre alkalmas, mert nekem az nem játszik, hogy utazgassak többször e miatt. Aztán Szabó Zoli (avx: @fülelek) ugrott be, mint aki ezzel -is- foglalkozik évtizedek óta (Dunaudio)

Rövid előjáték vége az lett, Zoli említette, van egy tápdrótja, próbáljam ki. Nem vagyok semmi jónak az elrontója, miért ne. Lelkemre kötötte, hogy ezt kisebb áramfelvételú készülékekhez fejlesztette, így inkább CD, DAC, streamer, phono és hasonló gépekhez való.

...

Dobozka megérkezett, a fosposttól rekord idő latt, kb 5 nap... biztos sok nyulat küldtek húsvétra a népek... Ha valamit kézbeveszel, gyarló emberi természet, de már akkor valami eldől a dolgoból. Ahogy azt sokszor említettem, ha tudat alatt is, de a külcsin magában hordozza a készítője személyiségét (hozzáállását, hallását) és ahogy a parfümök illatához lehet színeket kötni, úgy ez fordítva is igaz. Az optika nekem tetszett, felkeltette érdeklődésem, igaz, nem karomnyi locsolócső volt, csak egy kis egyszerű szalagszerű, de nem szalag drót és két értelmesen árazott ma divatos, jól fogó dugó. Zoli elmesélte, hogy exportra Oyaide dugókkal megy, de az egyrészt dob az árán (kint lényegesen drágábban megvásárolható, mint idehaza közvetelenül), másrészt, nem hoz jelentős változást. El tudom képzelni, hogy szinte semmit, de ezt azért mindenki félve írná le.

A kábel szerkezetéről semmit nem tudtam (bár ezt sose firtatom, de vannak olyan "fonások", amit kétkedve fogadok), se azt, hogy egyeresek, többeresek, litze, vagy mi is ez, megbontani, mert jólnevelt vagyok, nem akartam. Annyit tudtam, hogy idehaza ez öt számjegyű árat kér, így azt már tudtam, ezüst nem lesz, maradt a réz.

...

Első setup a kis rendszer volt, de nem ért el a CD játékostól az elosztóig (merev Prysmian, nem kezdtem el hajtogatni), így bár kissé félve, de az ANT-be dugtam be. Ez ugye nem front, de úgy voltam, a 2x9 Wattja nem fogja megenni a drütot. Nos, a madzag nem illeszkedett tökéletesen a rendszerben lévő Kondo KSL SPc-k közé, de azért nem is lógott ki vészesen. Mivel vadi új volt, a bejáratása se történt meg, ami a drótok esetén nem árt, de főleg nem árt a tömörebb dugók csatlakozóinak. A kapott hang érdekes volt és érdekesen jól közvetítette a hangszerek hangját, a levegője is rendben volt (volt susogás), talán a prezenszben éreztem némi zavart, de az bejáratás után simulhat. Ami meglepően jó volt, az a mély és középtónusú hangszerek kottázhatósága, precíz megjelenítése, de nem lépett át egy határt és nem vált tolakodóvá. Az Ektar/Kontrapunkt után Európa Kiadóra váltva éreztem némi zavart a banda együttzenélésében, a koherencia nem volt tökéeltes, de akkor ment a drót max egy órát és az a gyanúm, a hangfalakon kellett volna forgatni, de azt meg nem szeretek, ha egyszer beállt a helyére. Ellenlábasként elővettem az AN-B madzagból faragott tápdrótot, hol ez votl erősebb, hol az.

...

Kb két nap múlva bekötöttem a nagyobb rendszerbe is. Itt azért félő volt,hogy a Kondo ezüstök, mint mindent, kiszórják. Is-is. Jelezték, hogy idegen kábel került a rendszerbe, de a pozitívumait azért megmutatta. Itt is az alsó és középtónusú hangszerek részletezése, ritmikája volt nagyon életszerű, de a prezensz harsányságát nem érztem. Ja, a magasat azért nem írom, mert azt csak úgy hozta normálisan, de az alső és középszegmensben történt valami olyan, ami nem megszokott a kategóriában. Visszakötve az ezüstöt nyilván más lett a produkció, helyére billent a rendszer egyensúlya, de maradt bennem valami érzés, ami miatt kéztetést érztem billentyűt ragadni. Mellesleg biztos rendszerében kellene meghallgatni, mert így csak árválkodott számára idegen drótok között. (van rendszere. Van IC és spkr párja is). Meg is beszéltük, majd később, amikor esősre fordul az idő (ősz, tél) megejtünk egy komplett rendszerhallgatást, de az nem most lesz.

....

Elszámolás: Miután eltelt pár nap, Zoli kérdezte, milyen volt. Elmeséltem, amit itt is, majd eztán elmesélte a megfejtést. Lúfaxt réz, szén... Ezért nem volt ez se egyeres, se fonott rézhang és vélhetően szerepe van az emlegetett szegmensek kidolgozottságában. Aztán már dőlt is az infó. Nem volt itt semmi titkolózás, meg ki tudja, hány pecsét...

Full szénszálas kvázi litze szerkezetű a "sodrat", belül a szénszálak fluorinált etilén propilén kopolimer szigetelésben vannak (hasonló a teflonhoz de kicsit hajlékonyabb). 7 mikrométer vastag egy elemi szál.  Akinek ez ismerős, nem csoda, mert Zoli mesélte, mióta foglalkozik vezetékekkel, minidg ezt használta és nekem is feldereng a valamikor HifiPiacMagazinból, a Dunaudio neve, akik vdH kábelekhez hasonlóan, szintén szénben utaztak és érzésem szerint, tetemes mennyiségű drótot eladtak. Az akkori hozzáállás most sem változott, miszerint olcsó hifit a népnek. Csavar a buliban, ezt a drótot pl "nyugatra" brutálisan drágábban el lehet adni, nem merem leírni, mennyiért. Persze, az árát én se tudtam, az a végére maradt, afféle meglepetésként: kb 1,2m-1,3 hosszban 40.000 jómagyar forint, ami a bemutatótermeben lefülelhető (vagy fülelhető lesz, ezt még nem értettem pontosan, nyitva van e), de szerintem kölcsön is adják, ha kell...