Szakaszhatár, vagy mérföldkő, amikor elérünk valamit, ami a folyó projekt egy fontos állomása. A Monsterrel való játék elért egy ilyen pontot, ekezdett szólni.

Persze, ehhez az is kellett, hogy elkezdjen nem szólni és ebben sokat segített a Clawfinger album. Többször volt már erről szó, hogy sok esetben a rendszereket nem egy kamarzene akasztja meg, ami, ha a rendszer nem eredendően bőrzalmasan rossz, simán lejön és élvezettel hallgatható. Nem túl bonyolult, nagy dinamikai kontrasztok, ritmus és tempóváltások nincsenek és egy olcsóbb rendszer is, ha az jól van válogatva képes közvetíteni a zenét. Az más, hogy esetlegesen a hangszerek hangjának, színének egy része örök homályba vész, de ez a rendszer inkább elfed, mintsem többet akar mutatni, így nem lesz bántó. Cserébe a zúzós metál az megkéri a magáét. Az, ha nincs meg az erő, a lendület, kellemesen simogatva nem az lesz, amit várunk.

A madzagokat járatni kell. Járatni kell, elvielg sokáig. De van az a pont, amikor érzed, ezt hiába járatod évtizedekig, valami hiányzik és az sose lesz meg. Egy kábel első bekötése nagyjából eldönti, mi a szitu. A járatás esetén sokan égbekiáltó változásokról számolnak be, valójában ezt még nem annyira tapasztaltam. Persze, lefinomodnak dolgok és egy nagyon kihegyezett rendszer azt is megérzi, ha egyik kábelét kikötöd, majd vissza, a kontaktoknak is le kell nyugodnia. De egy új kábel bekerülése a rendszerbe az alapvető karaktert, a várható eredményt már előre mutatja. A Monster mutatta, hogy jó lesz ez, de már a kezdetek óta lebegett, hogy vannak aprócska hibák. A térpozíciók pl első percekben nem léteztek, de a tonális helyessége már megmutatkozott. Aztán némi járatással ez javult, de lehetett érezni, valami nem kerek. Az Avantgarde fura állatfaj. Gondolnánk, hogy a 3 totál egyforma vezeték megoldás, de minidg ott lebeg előttem, amikor még új volt, hogy hiába igyekezetem bekötözgetni drótokkal, míg ki nem próbáltam a magashoz a KSL SPc-k mellett a vdH Clearwater kábelét, nem állt össze a kép. Valamiért a magassugárzója külön életet él. Mi lehet ez? Futásidő? Vagy csak egyszerűen ki kell EQ-zni a magas illesztését? Igazából nem tudom megmondani. De a magas a gatyamadzagos időben is a szubról volt átkötve QSSC ezsütökkel. Lehet,csak egyszerűen ennyire érzékeny a magassugárzó. De akkor, hogy van az, hogy gatyamadzagon megy a delej a szubig, majd onnan ezüstre váltva megy tovább és kiteljesedik. Vagy itt is el, mint a tápdrótoknál az utolsó méter elmélet, miszerint az utolsó méter határozza meg a produkciót? Ez, persze, onnan ugrott be, hogy nemrég egy vendég reflektált egy régebbi, kábeleken merengő posztra. Mindenesetre érdekes jelenség és megint belefutottunk a régi örökzöldbe: aki azt állítja magáról, ismeri a kábelek titkát, egyéb gaztettre is képes :)

Mindenesetre, este jött el az az idő, amikor eldöntöttem, a magasakhoz bekötött Moonster S14 ide nem lesz jó. Nem vagyok elég türelmes? De, az voltam. Kapott lehetőséget és a szubokat is eltekergettem, de éreztem, ebből nem lesz datolya, izé, ez sose fog ide úgy integrálódni, amit elfogadhatónak éreznék.

Nem volt véletlen, hogy a mélyekhez és középtölcsérekhez futó kábeleket összeforrasztottam egy dugóra, ezt már kifigyeltem, ez a kettő kedveli az azonos kábelt, de a magasnak külön kábel készült, hogy az cserélhető legyen. Ezt egy gyenge sóhaj kíséretében (már megint vaklásznom és hajladoznom kell a cucc mögött, ahol alig férek el) kiszabadítottam és jöhetett a gatyamadzagokkal bevált recept, miszerint a szubról átkötöm ezüsttel a magasakat.

Bekapcs, indulhat a Clawfinger, ami már-már kezdett jó lenni, de itt még benne volt a hangjában a frissen bekötött QSSC jumper, de kb 10 perc alatt megtalálta a helyét. A lemez kezdett élvezhető lenni, aztán már csak azt vettem észre, indulhat a "jump". Nem kellett neki 20 perc, úgy összerázódott, mintha sose piszkáltam volna. Persze, elmarad attól, amikor full ezüsttel volt bekötve (szegény tölcsér, az ezidáig együttöltött majdnem 20 év alatt, mire kinőtte magát, szinte tökéletesre, jött a FAL, ami belexart a levesébe), az elérni kívánt szintet gazdagon hozta, szerintem meg is haladta. Szép, egyenletes hangkép. Erő van, finomság van és a Monsterek ebben a formában nagyon jó társak ehhez. A megfejtést, vagyis a megfejtés hiányát fentebb vázoltam, újra nem esnék neki, de roppant érdekes az alig fél méteres QSSC jumper viselkedése a rendszerben.

A King Crimsont azért félve vettem elő, mert ez nagyon elvérzett a gatyamadzagokkal, de olyan magabiztosan hozta le, mint a fene. Egyébként ez érdekes lemez. Vagyis érdekes CD. Javasolták, hallgassam meg, mert ez aztán problémás tud lenni. Mergvettem a CD-t, röhögve kiköhögte a rendszer, ekkor gondoltam egyet, hogy majd LP-ről akkor még veszettebb lesz, de nem lett az. Az LP a maga egyszerű valójában, ahogy azt egy furgonban, -ha jól emlékszem, de majd megnézem, az LP borítóra fel van vezetve az infó- Ampex kazettás magnóval rögzítették 1972-ben, és ez lett felvágva. A CD verziót 2002-ben digitálisan remasterelték, de ez nem a megszokott és elcseszett remaster, hanem csak egyszerűen, 30 év után, ahogy azt a költő (Robert Fripp) újraálmodta. Persze, a tisztogatással ki lett öntve a gyerek egy része a fürdővízzel, de ez egyáltalán nem ad hiányérzetet és valójában az általa hangsúlyosnak ítélt részek lettek jobban közszemlére téve. Az LP verzió inkább a maga kellemes, full analóg mivoltával mutatja be a koncertet, de leültet a hátsó sorokba, míg a CD verzió sokkal közelebb hoz. Hangulati kérdés, de a CD verzió nagyobb kihívás egy rendszernek, elég könnyen tolakodóvá válhat. Valójában nem az én zeném, nem a világom, nem a generációm, de "munkaeszköznek" kiváló album.

...

Mi lesz a tápdrótokkal? Már a Monsterből gyártandókkal. Most várok. Egyelőre a "ne piszkáld" esete forog fenn. Hogy ne unatkozzak, majd lehet a magasnál kimaradt kábeleket kipróbálom a kis rendszerben, ahol KSL SPC-k vannak. Az az érzésem, tud illeszkedni ilyen kábelrendszerbe, de nyugtával a napot.