Ismerős valakinek a nyitókép? Esetleg a háttér? Ez volt az a projekt, amit a Merlin Audió már nem tudott befejezni, pedig itt volt a spájzban.

A TW Acustic egyszer úgy felbukkant a semmiből és bár igazán underground módon üzemelt, elég komoly forgalmazók akasztották a láncaik elejére, valahogy, hozzánk sose tört be. De kint is inkább csak ismergetik. Hallottál már róla? Ugye, hogy nem sokat, pedig ez a kép még a Csontos István (2007 +) Raven AC nagyvadáról készült.

Abban az időben a sorozat csúcsát képviselte ez a nem kis masina. Amikor először megláttam, attól megrettentem, hogy  a baromi vastag, edzett üvegpolc, sok helyen alátámásztva is meghajlott karcsú testte alatt. Aztán megemeltem, vagyis csak próbáltam és ott maradt :D 

...

Az akkori vonal kb az alábbi készülékekből állt:

Raven 0.5, Raven-1, Raven-2 és a csúcsragadozó az István féle Raven AC.

A 0.5 egy egyszerűsített, belépő volt a történetbe, míg a Raven-1 az AC egyszerűbb verziója. A Raven-2 kb egy év múlva csatalkozott a sorba, kiszerelt motorral és két kardeszkával, még jobban imitálva a Raven AC-t. Ezután beindult a különféle tuningelemek és verziók létrejötte, majd mostanában egy kicsit kompaktabb verziók is megjelnetek (Raven GT és Raven LS) és az azóta megjelent csúcsgép a Black Night. De mindben van valami közös: nagyon masszív, a tömegekkel és rezonanciákkal játszó, jó hangú versenylovak.

...

Nos, mivel ez az egész elég underground és kicsit gerilla stílusban is zajlott, tisztán ez, vagy az van, de nagyon sok mixgép létezik, ahogy éppen Woschnick összerakta, vagy, ahogy éppen a kedves vevő kérte. Kicsit olyan TMP Audio a szroti. Ezeken eligazodni nem egyszerű, főleg az elnevezéseken, mindenképp tudni kell minden egyes elemeit egy futóműnek, hogy tudjuk hova lőni a ranglétrán.

...

És akkor egyik ismerősöm, aki nagy TW Acustic fan volt, eladásra kínálta a lemezjátszóját, ami eredendően egy Raven AC- ként indult útjára, de lényegében a sasszin kívül minden ki lett cserélve a Black Night alkatrészeire. Csapágyazás, tányér, lábak, hárommotoros hajtás és persze az akkus meghajtó. (és amit még elfelejtettem).

Mondanom se kell, hogy egyből behasított, egy kb két éve, átalakított Raven, az szinte új masina és már a Raven AC is nagyobb vad a Raven-2 mellett, akkor ez micsoda?

Első körben rácuppantam, de messze van, kipróbálni elég időigényes. Elkezdtem videókat nézni a Black Nightról és ha őszinte akarok lenni, nem az alakult ki bennem, hogy ez nekem feltételnül kell. A meglévő Raven-2 hangja, nyers, erőteljes és nagyon élő, közvetlen, de csak egészséges szinten (ami videón is átjön). Ehhez képest az összes Black Night videón egyfajta visszafogottságot éreztem és tudom, hogy egy youtube videó nem tud mindent megmutatni, amikor megnézek tíz videót és mind után azt érzem, ez a gép nekem túl nyugodt, ott lesz valami gubanc (vagy csak az összes setup nem a világom volt. Szerintem a Black Nightot se rúgdosnám ki a szobából). Gyanakodtam az akkus tápellátásra, jobb szeretem az igazi, tökös hálózati áramot, de gyorsan kellett dönteni: egy életem, stb... hozzuk el. Ma már tudom, hogy a Raven AC sasszija speciális, Delrin alapú kompozittömb (TW Acustic szabadalom) és ebben a szubsasszi acél, míg a Black Night esetén a szubsasszi lett Derlin és a sasszi aluötvözet. Hogy ennek köszönhető, vagy nem, ezt lehet sose fogom megtudni, de a rommátuningolt Raven AC bizony megőrizte nyers erejét, mellé dobott egy kis finomságot és részletezettséget, színt. A 23 kg-os vörösréz+Derlin tányér is teszi a dolgát (ami szintén odalép a sima AC kb 6 mm vastag vörösréz fedlapjának) és a végerdemény egy végállomás lemezjátszó (bár ezt gondoltam a Raven-2 esetén is, egy darabig biztos, nem fogok zizegni). Megfogadtam, ha elhozom, az első lemez ez lesz, így is lett :)

...

De, hogy ebből profitáljunk is, mivel ez a lemezjátszó borzalmasan nehéz, át kellett gondolnom a hifiállványt, de a felső polcot mindenképp. Volt itthon egy nagyobb polclap, azon elfér kényelmesen a nagyobb dög és így meg is kettőzöm a lapvastgaságot, talán el is bírja (60 kg, meg amivel több). Feltettem átcsavartam egy kart, kicst billent a bútorlap, de megállt vízszintben a rendszer.

Persze, ebben nem bíztam meg annyira, így másnap azzal kezdetem, elmentem a Praktiekrbe, ahol ezt a lapot kb 20 éve vettem és vettem még ketőtt, biztos, ami biztos. Lepakol (persze, nem ment könnyen. Szólnom kellett a szomszédnak, segítsen levenni, mert ilyen magasságban már nem tudtam leemelni a bazi nehéz lemeztányért). Lekaptuk, szomszéd elment. Felpakotam a 3 lapot, felpakoltam a lemezjátszót (lent nyilván levettem a tányért) és borzalmasan szólt. Mélybúgósan, maszatosan, semmi teteje...

  

Nabaxxameg... A lényeg, a végén mindent kiszedtem és viszakerült a nap végére, ahogy elkezdtem.

Kutatni kezdtem, ez mitől van. Nem volt nehéz megfejeni, hogy a kiszáradt bútorlap teljesen másként viselkedik, így az újakat száríthatom 20 évig, talán jó lesz. Keresés-kutatás és persze AI (bár tudom, van aki nem komálja az AI-t és a t*ke ki van vele :) de sajnos az AI okos). közben konzultáltam TJ-vel is, aki azt javasolta, szerezzek HDF lapokat, ami merevebb, keményebb az MDF-től is. Csak sajnos a HDF gyártási technológiája nem teszi lehetővé 30-40 mm vastag lapok gyártását (bazi nagy nyomáson préselik és a középső rétegekben nem lenne egyenletes az eloszlás), cserébe RLC Lacinak (RLC-206H és persze a FAL-am dobozának gyártója) beugrott, hogy van még kimaradva a FAL dobozához megvett nagyon finom szemcséjű MDF lap. Ez már ott szárad jó ideje. Ekkor megint AI barátommal kezdtem beszélgetni, mi hasonlíthat legjobban a kiszáradt és laminált pozdorja bútorlapomra (machanikai, merevségi, rezgéselnyelési, stb... vonatkozásban) és a HDF rétegek egymásra ragasztását elvetettük, így a kiszáradt MDF volt a nyerő. OK mester, hadd szóljon. 80cm x 40 cm lap levágva a 30 mm-es MDF-ből. Egy kis furnér rá és két réteg lakk.

...

Hazavittem,... Na, ez színben jól elüt a meglévő állványtól (gondoltam, majd a lakk kicsit sötétít rajta, nem tette), így le se kínlódtam a nagy gépet, de kíváncsi voltam, mit tudhat és felpakoltam rá a Raven2-t.

Kis ideig eljátszottam vele, hogy a madzagok elérjenek a phonoba, de nem kis meglepetésemre, ez a polclap, minden egyéb izolációtól mentesen (se daruma, se szingó, se üveglap, semmi) elkezdett jól szólni. Úgy tűnik, ez a kiszárított MDF jól áll az ilyen merev dögönek. Nem állítom, hogy mindenkinek jó lesz, de talán egyik titka a polcoknak a kiszáradás. A másik, ami már kicsit ezóbb, pedig nem... Emlékszünk arra a keringő videóra, amikor egy csávú kalapáccsal kopogtatja a hangfalak oldallapjait, melyek ezután jobban szóltak? Feszültségmentesített. Nos, ezeknek a polcoknak is szüksége van erre. A gyártás során rengeteg nedvességet tartank még bent, de a gyártási feszültségek is dolgoznak a szerkezetben. Ha állni hagyjuk ezeket az MDF lapokat egy ideig, nemcsak kiszáradnak, a feszültségek is kirúgják magukat. És valahol itt lehet a megfejtése ennek az MDF lapos sztorinak. Nem teszem rá a nyakam, de egy próbát megér.