Van a haverom Laci, aki évek óta azzal kel-fekszik (és napközben is többször elköveti), hogy az összes értelmesebb hifis hirdetőszájtot átbogarássza a Kondo és Audio Note kulcsszavakkal. Laci már látott, hallott pár Kondo vagy Audio Note készüléket és ősrégi szerelme az Ongaku. Lássuk be, nem lenne nehéz szerelmbe esni, de nincs mindenkinek bevarrva a párnába egy kisebb vagyon. Nemúgy Laci kománnak, aki céltudatosan, hosszú évek óta rejtegeti a lóvét. De mellé még válogatós is, mert neki az eredeti, még Kondo által készített verzió kell(ene).

És nemrég, egyik reggel eljött, amit évek óta várt: Egy svájci nyugdíjas doktornő alig használt, elsőtulajos, nemdohányzó, stb... nem Nissan Micrája, nem is BMW-je, csak egy Ongakuja.

Ok, nem doktornő volt és nem is svájci, de nem is nő, de kb amit ilyenkor össze szoktak hazudozni, az mind ült hifire átvetítve, persze nem volt kamu. De, hogy a sztori még kövérebb legyen, Laci barátunk kapott egy rakat lemezt és egyéb kiegészítőket, madzagot ajándékba.

...

Telefon csörög, vettem egy Ongakut, gyere hallgassuk meg. Ez volt vagy egy hónapja, de a FAL projekt lekötötte minden erőforrásom, de  pár napja megbeszéltük a keddet.

Érkeztemkor egyből a nemrég hallgatott Nirvana koncert világított a szobában (ezt is kapta az Ongaku mellé, majd jól elkunyizom :D de nem... Dupla LP, fárasztó forgatni, megvan CD-n), mi sem kellett több, pattintsuk fel a lemezjátszóra. Az ilyen meghallgatásoknak a másik fele azért az, hogy ki is hegyezzük a rendszert és legyél Te is Laci, nyugdtan kérj segítséget, ha úgy érzed, hogy kell. Sokan nem érzik úgy, mert a hifista büszke és az igazság kardjának egyedüli hordozója, pedig az install egy külön szakma. Ahogy én látom, vannak fokozatok: 

- aki semit nem hall, hiába erőlködsz, időpocséklás, de legalább, ha beálíltod, megnyugszol, hogy jól hagytad ott. Majd elbaxxa...

- aki valamit hall, de az baromság; merthogy ne takarózzunk soha a szubjektivitással. A jó hang igenis erősen objektív. Mérni nem lehet, max az elégedett mosolyon (vagy lekonyult tekinteten, hogy de messze vagyok ettől) de a jó tetszik mindenkinek. Kivéve az öntudatos, ám annál kevésbé hallónak. Pedig ez egyszerű: simán,eszköztelenül, rendszertorzításoktól mentesen, lehető legéletszerűbben megszólalló zene a jó és kész.

- aki hallja a jót, de beállítani nem tudja.

- aki hallja a jót és be is tudja állítani hellyel- közzel, de megerősítésnek kell egy haver.

- aki hallja a jót és be is tudja állítani.

Tapasztalataim szerint az utolsó csoportba, akik valóban igazán jól tudnak installt gyártani, kevesen vannak. De mivel a hifista öntudatos, nagy hányaduk a rendszereik tudásának töredékét hallgatják egy életen át, vagyis nem, mert eladják, "mert xar". Pedig nem biztos. Néha miliméterek, vagy törtrésze dönti el, jó e a produkció,vagy csak elmegy kategóriás. 

...

Tehát adott a Nirvana lemez és elkezdtünk hallgatózni. Nem állítom, hogy nem volt itt-ott egy kis torzítás a hangban és nekem az Altec (merthogy, az van Lacinak) böhöm nagy hangfalait meg kell szokjam. Ezek nagy batárok és nemigazán közeltéri hallgatásra vannak kitalálva, Többnyire mozik, vagy színházak hangosítására használták őket. De van valami mocskos nagy igazság a hangjukba, csak ne hallgasd egy méterről. Szerencsére itt sikerült annyira távol tenni a hifis kanapétól, hogy éppen határeset, már képes a sztereó összeállni. Ha közelebb lenne, vélhetően lenne némi irányítottsága a tölcséreknek. Egyébként ezek a tölcsérek, ha nem is Avantgarde féle szférikus hornok, de valami hasonlót igyekeznek modellezni a sokcellás tölcséres rendszerükkel, megszórják a teret.

Hallgattuk a Nirvanát, de itt még az egyik gond, hogy nem volt eddig Kondo centrikus a rendszer és a madzagok nem Kondok. Ez ne legyen tévedés, nem rendszerfüggőség (hogy is függhetne, egy 1992-ben tervezett erősítő, olyan kábeltől, ami jó 15-20 év múlva jelent csak meg) csak egyszerűen egy Ongaku már kéri a neki megfelelő kábelezést. Jó a nélkül is, de akkor nem fog kiderülni, mi lakozik benne. Mivel az analóg rendszer bonyolult (phono, trafó,drótok,izolációk), úgy döntöttünk, lapul itt egy laposka LINN streamer és azzal toljuk meg az erősítőt, így a kevesebb résztvevővel sokkal hatékonyabban lehet feltárni a lelki világát. Megkerestük ugyanazt a Nirvana koncertet, ha már belejöttünk. Bár Laci tekintetében láttam némi félelmet, ez elég lesz e, Ő ugyanis főként komolyzene- rajongó, mellé zongorázott is valamikor, de megnyugtattam, nem lesz gond. Nem mondtam, volt még egy Zolink is, aki szintén régi haver, jött Ő is a "nagy eseményre".

Alapfelállásban egy Kondo SPz (ezüst) hangfalkábelből készített tápdrót volt bedugva az Ongakuba (azért volt itt egy-két Audio Note előtte is: dtróok néhány, egy S8 trafó és IO-J hangszedő) és egy régebbi Custom Made AN-Vz interkonnekt. Az egészet azzal kellett kezdeni, hogy a LINN streamerbe a gyártó szerint teljesen tökmindegy, milyen tápdrót van bedugva, ebbe egy Radanai Rudibá féle tápdrót volt és nem nagyon hozta, amit kellett. Ezt kicseréltük egy általam nem ismert pap (mint hivatás) zenerajongó készítiette drótra (így ismerös lehet), az jónak bizonyult. Lacinak volt valami szén készülékalátét az Ongaku alatt, azokat kikapkodluk, mert kissé mechanikussá tette a hangot. Csak egyszerűen letettük a hifiállvány polcára. Alakultunk, alakultunk, de még nem volt az igazi. Vagyis jó volt, de mivel vittem magammal KSL LPz interkonnektet és ACz (népiesen Avocado) tápdrótot, még vártam, azokkal mit mutat a rendszer.

Első lépcsőben az LPz került be a Vz helyére, voltak takintetek, hogy "tyűbazzmeg". Ez főleg annak szólt, hogy a két drót között egy szintlépés van, mégis az LP egy más világ. A Vz az S-el induló, klasszikus madzagok világa és ehhez képest az LP egy teljesen más elemi szálakkal és struktórával dolgozó madzag, ami jót hoz az egyébként nem rossz AN ezüstök után, megmutatva, van még itt egy lépcsőfok, amit érdemes meglépni. Nem árulok el nagy titkot, hogy az Avocado tápdrót betétele után ugyanez történt és Zoli barátunk mondta ki, hogy "ííí, ez a gitár mekkorát reccsent". És igen, a Nirvana koncert életre kelt, Megjelent az egész színpad, az atmoszféra, sava-borsa, mocska- bűze... Jeleztem a fiúknak az elején, hogy ez hifisen nem túl jó felvétel, mégis nagyon jó felvétel, ez itt be is bizonyosodtott. Nem szép, nem csodás, csak egyszerűen nyers erővel és élettel teli megszólalással bír. A jelenlévőkben azonnal átrendeződött a hifik minősítésének rendje, már mindenki lexarta a megszokott kliséket és egy nagyon fontos dolog maradt az ítéletalkotáshoz, él e az a zene, vagy nem. Ez baxxátok meg, élt, de nagyon. És az általam eddig kevésbé kedvelt, bár tisztelt Altec is előrelépett a ranglétrán, mert így, beálítva, kiszolgálva roppant élvezetes produkciót nyújtott.

Persze, jöttek az ellenpróbák, a visszabutítás, de nem kellett megszólalni, láttuk egymás arcán, milyen hatása volt, ha kivettük a csúcs Kondo madzagokat. Lacinak a konklúziója, amit sejtett előre, de én is szeretek róla megggyőződni, bizony el kell kezdeni vadászni a KSL LPz, ACz és SPz madzagokat, ebben a fontossági sorrendben.

A végéra hagytam, hogy Radnai Rudibá is örüljün (CD és LP Demag, drótok, stb...), mert igaz, hogy a LINN streamerben nem villantott a tápdrótja, de tudtam, hogy vékony, egyeres kábeleket használnak, mint a 47Lab, azokkal meg van némi tapasztalatom. Elvégeztünk, már megismerve, miért is más egy Kondo erősítő, mint sok egyéb (él) egy kísérletet, amit nemes egyszerűséggel úgy vezettem fel, hogy az Avocado utáni hiányérzetet fogja tudni enyhíteni a Radnai drót. Nem voltam benne 100% biztos, csak 99,9, de beerőszakoltattam az erősítőbe a közben visszakerült SPz tápdrót helyett. Tessék megkapszkodni, egy Kondo erősítőben, ezek a cérnamadzagok jobban teljesítenek, mint sok csodadrót és bármi fura, jobban teljesített, mint az SPz-ből épített tápkábel. Nehéz megemészteni és valóban, néhány, hifis paraméterben elmarad, de jobban él és ez nagyon fontos. Ezek után fusson mindenki ilyen tápdrótért? Ha van egy Ilyesmi szintű erősítője, de még nincs Avocadója, nyugodtan. Másoknak csak feltétlesen javasolt, ahogy a 47Labból kötözgetett madzagok is.

...

Verdict? Az öreg Kondo nem vén Kondo, az öreg orig Ongaku nem vén Ongaku. Tud ez az erősítő, de a tudásához, nekem legalábbis, szükségem volt ahhoz, hogy a mai, modernebb Kondo drótokkal rakjuk össze. Az az eleven, nyers erő, ami sok olyan zenében jelen van, amit hallgatok, csak ezekkel jön ki (hangfal is kell). De ezekkel elég tisztességesen. Mindenesetre örülök, hogy Lacinak sikerült megszreznie álmai erősítőjét és örülök, hogy be is váltotta, a hozzá fűzött reményeket. A kérdésre, ki ad el ilyen erősítőt, nehéz válaszolni, de szerintem ezt is, mint sok mást, nem biztos, hogy megfelelően használnak. Akkor a nimbuszon kívül egy átlagos, közepes hangot kapunk, aminek lehet csak annyi az oka, hogy a supertweeter fél miliméterrel arébb van téve, mint ahogy be kellene forgatni.