A kis hifiben kidurrant már pár hete a CD alá betett bicajbelső. Szép, gondosan fel volt tekergetve, hogy ne lógjon ki, csak hátul a szelep, de valahogy nem bírta a gyűrődést. A sztori miatt ez csak azért érdekes, mert lusta voltam másikat "gyártani", így e nélkül használom azóta is a CD-t és DVD-t (ami a CD tetjére fel van dobva, egy vastagabb újsággal izolálva). Aztán a lustaság átcsapott abba, nem is kell. A kis AZ1 elég dús hangú, nem kell ezt még gumival dúsítani, inkább tesz neki jót a szikár alápakolás, ami jelen esetben a polcra letett edzett üveglap.

Tegnap kicsit eltrécseltünk #dragonweeddel a Quad CD játszóról, ami okoz némi fejfájást mióta FAL van (ami köszöni, most jól érzi magát) és arra célzott, nem biztos, hogy a FAL a ludas sok esetben az eredményért. Az a vicces, én is ezen merengtem néha és bár sokszor éreztem, hogy jók vagyunk és ezt a lemezjátszó igazolta is, a CD nem akarta az igazat. Jó volt az, jó volt, de sose éreztem tökéletesnek. Most azt a részt átugrom, amit megbeszéltünk, hogy lehet egyszer belenéz a mester, mert vannak ötletei, miként lehetne felrázni, azt, majd akkor. Ami viszont az én agyamban motoszkált, hogy itt volt nálam három 47Lab Midnight Blue, ami az Avantgarde-okkal nem mutatott rosszat, de ahhoz a Quad valahogy jobban passzolt, gazdagabban zenélt, most azt a nyersességet hiányolom, amit a 47Lab tudott. Ez jó érteleben vett nyersesség, az élet keménysége :)

Mivel itt a két géniusz gondolata találkozott, vagysi metszésbe került, mi sem volt egyértelműbb, hogy igaz, nem annak indult, csak szimplán bekapcsoltam a motyót, háttérzenének, elég hamar jöttek az érzések: itt toljak még rajta, ott toljak és elkezdtem a Darumákkal játszani. Jó, hogy több dolog nincs a rendszerben és minden integrált (erősítő, CD és az MC is elektronika, nem trafós), mert így is baromi sokváltozós az egész. A Daruma alátétek közül egy volt hátra téve, kettő előre. Ha a hátsót arrébtoltam két (2!!!) centivel, megváltozott a hangkép. Ezekkel kezdtem játszani, de akárhogy tologattam, nem voltam hiánytalanul elégedett. Majd hirtelen gondolattól vezérelve (lásd a kis rendszert), kiszedtem a Darumákat és az üveglapra, ami a Model5 erősítő tetejének csavarfejein fekszik fel (kvázi tüske) tettem le. Jött valami nyers erő a hangképbe, de kicsit zavaros volt. Hallgattam egy ideig, aztán tovább agyaltam. Le volt dobva a földre a Tiglon TMZ alátét és azt már próbáltam, az se volt tökéletes (tegnap újra), de a Quad CD gumilábai se. És ekkor bevillant, mi van, ha a becses, 100 esztendős tikfát is kiveszem a képletből? Így is lett. Kibogarásztam a Tiglonokból az egyébként MZ1 és MZ2 névre keresztelt magnézium bigyókat és ezt szuszakoltam be a CD alá. Na, ez helyre is vágta a zavart a színpad megjelnítésében, de talán kissé nyers volt, vagy a fene tudja. Próbaként vágtam a Tiglonok és az üveglap közé kis papírfecnikat, sima nyomtatókba való papírból, de ez a vékony kis papír is vitt be csillapítást, amit éppen nem szeretnék. Aztán valahogy melegedett a rendszer és kezdett eltűnni ez a enyhén bántó hang, ami nem volt vészes, de hallható volt, hogy nem tökéletes. Az Iggy Pop köncert elég nyersen, vehemensen tolta, jó atmoszférával és jelenlétérzéssel, de enyhe koszt éreztem rajta. A Csík lemezt, ahogy betettem, egyből feltűnt egy tangóherfli, ami eddig számomra rejtve volt. Lehet ott volt az a komplex megszólalásban, de most, valahogy, egészséges módon megmutatta, hogy igen, én is itt vagyok, de nem különcködött, egyött játszott az előadással. Gyorsan meg is néztem a hangszerelést. Talált, van harmónika. Mivel ezt a lemezt sokat hallgattam mostanában, még engedtem tovább kis ideig. Volt, amit pozitívnak éreztem, de még minidg nem a tökéletest (az sose lesz, de kergessük). Aztán az jutott eszembe, amikor a Midnight Blue CD-ket próbálgattam, jobb híján a 47Lab 0,4-es Storatosból gyártott IC-vel volt bekötve. De az is bederengett, hogy Kürthy Tamásnál egyszer, a CD mennyire jól szólt a kis 47-esekkel. Áttetsző, atmoszférikus, mégse végletekig elvékonyodott hang. Egészségesen életszerű, amit a Nagy FAL szeretett. Meg is jegyeztem, "ez CD-ről most a legjobb" és mutattam a 47-es drótra. Tamás annyit mondott, végülis, ez a kábele (mármint a nála használt 47Lab CD-nek). Előszedtem egyet, bedugtam és eltűnt az a kis piszok is, ami a gondom volt. Olyan érzésem volt, mintha egy 47Lab CD szólna. Persze, jó értelemben.

Szerintem az Iggy Pop koncert került vissza, majd egy előző nap hallgatott Lou Reed (Nyugi, volt 12Z is). Na, ha agyonvernek se tudnám megmondani mi jött utána, de valahol a lemez közepén, megnyomtak egy gombot és kiderült, eddig csak etetett a rendszer, mert ezek után az egész szépen kikerekedett. Valószínüleg a ritkán használt kábel és az új izoláció is helyére rázódott, összeért a piszkálás. Amire emlékszem, megkerestem Nick Cave régen hallgatott lemezét és betoltam a 47Quad gyomrába. Szerintem ezt még nem hallgattam a FAL-on, volt leseggelés. Ami a legjobban lejött, a muzsikát kísérő zongora. Talán ez volt az, ami eddig inkább csak szólt, de nem mutatta meg a csengését, rezgését rendesen. Valamelyik dal végén kolompolnak a harangok, hirtelen meg nem mondom melyik, az elég érdekes (jó) volt., arra felébredtem félálmomból. Végigment a lemez, bár ekkor már eléggé estébe borult az idő, ezzel zártam, de szívem szerint nekiugrottam volna még jópár lemeznek. De így van ez jól, lassan már csak a lemezek hallgatása marad, de elegem is volt a kütyüzésből. Jobb szeretem a békét, egynesúlyt, rendet :) Ja, az Avantgarde félbemaradt... Affenébe,... de az nem sietős, majd egyszer az is kész lesz, most drótra várok.

...

A Tiglon tüske így, magában ennyire jól működne mindehol? Nem tudom. A kis 47-es kábel ennyire jól működne mindehol? Ezt tudom, hogy nem. Nem rossz máshol se, de vannak jobbak. Nálam, most kidobta az itt használt AN ezüstöt, de ezt majd nyugtával dícsérjük.

Azért, ha valaki lát ilyen MZ1 és MZ2 Tiglont, európai disztribútornál, adja közre.  Egyelőre csak japán oldalakt találtam kétperces guglizással.

Másodsorban, ez most elég jó lett, de érzem, nem fogom megúszni egy másik CD játszó beszerzését. Ahogy #vikunya mondta: "itt nem rúg labdába a CD". A FAL-al elég jól kirajzolódik az analóg és a digit készülékek közti különbség. Nem a formátum, a kategória. Míg ezt az eltérést az Avantgarde ügyesen elrejtette, a FAL azért jelez, hogy elkelne ide egy jobbféle, lehetőleg csöves CD. Majd, egyszer... talán...