Üresen tátong az Analog Audio bemutatóterme. Nem csendül fel a muzsika, csak merednek a nagy FALak a szobára. Néznek a csövek, keresik a gazdt, de a gazdi már nem jön haza. 

Eltérő kultúrák, eltérő módon élik meg a befejezést. Jómagam nagyon sokáig nem vettem róla tudomást, mert fájdalommal jár. Max Townshend, Gyuribá, besepertem a szőnyeg alá, könnyebb volt. Első este úgy tűnt, így lesz jobb, de valahogy megszállt az az érzés, ami pl a kanadaiakat jellemzi: fáj, de örüljünk, hogy velünk lehetett. Valahogy most ezt érzem.

Sok dolgot nem kérdeztem meg és sokat nem mondtam el, ebbe most ennyi fért. Az együttöltött, majd 25 évben, elég közel kerültünk egymáshoz, de a valamikori Merlin Audio Baráti Kör egyébként is egyfajta család volt. Utoljára talán töltöttkáposztát ettünk együtt, de sose feledem, amikor az utca elején lévő -igazi!!!- thai kajáldába elsétáltunk és mire hozták  a második fogást, a felismerhetetlen és a nem tudom, mi eheteő és mi nem bogyókkal tarkított levest már ki is tettem a budiban :) Megannyi High End Show és közös zenélés, néhány koncert, rengeteg beszélgetés, mind-mind hiányozni fog, de örülök, hogy volt 25 évünk beszélgetni. Ezer gondolat kering még fejemben és még biztos fog sokáig, hirtelen ez jutott eszembe. Jó utat barátom! A jóIsten és a szent elektroncső vigyázzon Rád!

Kürthy Tamás 1948-2024