Na, ha kibohóckodtam magam a teszteléssel, akkor jöhet a mai, igazi történet. A lemezjátszóhoz vett 1mm-es szilikonszíj csak baszgatta az agyam és nézegettem videókat erről a ragasztóról, ahol azt magyarázzák, hogy nagyon erősen köt, lényegében ha szilikon ragasztasz szilikonnal, a köztes anyag is szilikon lesz, szóval az egész úgy egybeolvad (nem szó szerint).

Ez indított el azon az úton, megpróbálom úgy megragasztani, hogy bekentem a szíj mindkét végénél kb 1-1cm hosszan, gazdagon regasztóval, majd kötöttem rá egy hurkot/görcsöt (a klasszik, ahogy összekötsz két szemben álló madzagot, kb, mint a cipőt, csak nem "masnisra"). Úgy igyekeztem, hogy az előre felvitt ragacshoz essen a görcs, különben semmi értelme. Teljesen bekenni nem szabad, mert egyrészt: baromira ottmarad, másrészt: ezután a görcsöt meg is kell feszíteni és ha be van kenve a vége a szíjnak, csúszni fog mocskosul (próbáltam...). Ezt igyekeztem addig feszíteni,míg a ragacs el nem kezdett kötni. Elég sokáig kell így fogni, de egyszer nagyjából úgy maradt. Aztán ezt a görcsöt nyakonöntöttem szilikonragasztóval és hagytam állni 2-3 napot. 

...

És nekikészültem a műtétnek. Ezt megelőzte egy prototípus, amit ollóval akartam megoldani gyorsban, de abba belevágtam és nyújtsára elszakadt. Hozzávalók, végülis, csak egy zsilettpenge és kitartás. Jó szem se árt, ami nekem nem annyira van, de van egy szemüvegem, amit olyan jól belőtt a doki,hogy minden kétszer akkora benne, ezt hívtam segítségül (bár egy állványos nagyító jobb lenne, de ez van...).

A megfejtés, hogy a megragasztott görcs és a ráöntött szilikon szépen összegyógyult és megpróbáltam lefejteni a felesleget. A pengével lehetett finoman haladni,de még itt-ott így is türelmetlen voltam, de valamennyire sikerült. A jó hír, hogy a szíj és a ragasztó tényleg annyira egybeállt, mintha öntötték volna. A vagdosás vége, nyugalmi helyzetben nem tökéletes, ezen még van mit csiszolni, de enyhén megfeszítve ez eltűnik (gumi, nyúlik)

Ezzel a hamradik képpel le is lőttem a poént, hogy fel tudtam szuszakolni a lemezjátszóra és nem vészesen béna a "hegesztési varratom" :D Ami jó benne, hogy it is ugyanolyan rugalmas, mint maga a szíj, így amikor tekredik a szíjtárcsán, nincs semmi ugrás, akadás, nagyon hasonlatos egy gyári körülmények között legyártott szíjhoz. Persze, a para bennem van, meddig bírja ez a ragasztás, de majd még tökéletesítem. Lehet a ragasztáskor nem is kell a szíjat annyira meghúzni (a görcsöt), hogy még jobban ki lehessen tölteni ragasztóval a réseket... Majd meglátjuk...

Persze, volt kontrollteszt a kalapgumival, első körben a sebességtartás, de az azonos volt a feszesebbre vett kalapgumis verzióval. Volt némi szíjtárcsa-zajellenőrzés, amikor a kalapgumi görcse áthalad, az picikét érezhető a -hajtó- szíjtárcsán, a ragasztás szinte alig. Ezt forgás közben, egyszerűen, finoman a szíjtárcsa homlofelületéhez odaérintett újheggyel lehet megnézni, érezni.

Néztem, a nyugalmi helyzetből való indítást, ez a kalapguminak jobban ment, de a szilikont direkt nem vettem feszesre, hogy ne nyúzza a ragasztást. Annyival jobb a tapadása, semi szükség  a nagyobb feszességre. Viszont az indítás nyögvenyelősebb neki, de ez lehet abból is fakad, hogy nagyon nyúlékony és amikor elindul a hajtómotor, első pillanatokban szerintem csak nyújtja a szíjat, aztán majd megrántja valamikor, de ezt megelőzendő, ahogy a kalapguminak (damilnak,stb...) is segítettem minidg meglendíteni a nehéz tányért, ez is meghálálja.

Na, a lényeg, amiért bármi is történik, a hang... Párszor cseréltem (szíjat: kalapgumi-szilikon) és eleinte nem volt egyszerű a dolog, mert szerintem még nem volt bemelegedve semmi, de pl a szilikonnak ez a mozgásforma teljesen ismertelen volt, míg  pihent egy spurnin. Nem tudom, a rendszer melegedett be, vagy a szilikonszíj "kopott be" kicsit, vagy a kettő együtt, de egyszer elkezdett rendesen elhúzni. Persze, ez lehet túlzás, de alapvetően a "rendesen" ha annyit jelent, hogy egyértelműen kívánatosabb volt a szilikon hajtás, az nem túlzás. Jobb sztereókép, kerekebb hang. A napot a Doorsal kezdtem, majd a Bizottság hívott kalandra,ahol már kezdett elhúzni a szilikon

Elég élvezetes volt a prezentáció és Vahorn baromkodásai már jobban életre keltek. Aztán gondoltam egyet és a KEX limitáltan kiadott lemeze került elő, ahol -ahogy Hauer Lajos barátom fogamazott- "a Jancsi" eléggé odatette magát. Ezt még valamikor Kürthy Tomi szólt, hogy megjelent, de lekéstem róla, most Lajos felajánlotta a sajátját. Köszi!!! CD-n volt meg, ami egyébként ugyanúgy oszt, de ez most valahogy még jobban odaszegezett... Ezek a régi felvételek igen a kert végéből szólnak, de olyat tolnak rád, teljesen bekebeleznek. Ekkor gondolkodtam el azon, mennyire messze vannak ettől azok a hifibarátok, akik a tökéletesen megszólaló, élethű hangszerhangokat kergetik, amit úgyse érnek el soha, de legalább jól kilúgozzák a muzsika sava-borsát. Borzalmas volt, hátborzongatóan "borzalmas", tele József Attial és Baksa-Soós világfájdalmával együttesen.

Gyorsan fel is kellett lazítani/oldani(?) magam a frissen felvágott 30Y, majd a Madness koncertjével, ami olyan ritmikával és tempóval szólalt meg, meg kellett nézzem, a szíjat nem tettem e mellé a szíjtárcsának (45/33 váltást a szíj áthelyezéssel oldottam meg. A tápegység 45ös vezérlése korrekcióra szorul), nem e forog gyorsabban a lemez :)  De nem... Ez van, szilikon... Remélem, bírni is fogja... Ujjak keresztbe...