Rengeteg tartozásom van és a jól megérdemelt szabadság mire sem jobb, mintsem ezek egy részét törlesszem. Jelen bejegyzés elolvasása előtt, lehet érdemes feleleveníteni a Tiglon kábelekkel történt ismerkedésünket, mielőtt bárki is a címre klikkelve nekiesik a mai termésnek.

Akkori hallgatózásunk konklúziója az volt, ilyen kábelt, ennyi pénzen nem lehet venni, így a Tiglon hangsugárzó kábele a maga 17ezer/méter árával bizony nagyon jó vételnek számít. Egyéb kábelekről akkor még nem volt információnk, vagyis infó volt, de személyes tapasztalat az égvilágon semmi. Kürthy Tomi azért jelezte, amint lesznek itt egyéb drótok, szól és vihetjük próbálni. Egyszer már volt is terítéken a Tiglon hálózatija, amit köreinkből távozó Attisunk hallgatott meg és nyilatkozott róla szuperlatívuszokban, de Ő vitte a cikkét, így már annak nem sok nyoma van a halfnote-on. Minden esetre a téma megéri a misét, így magam vettem kézbe a belépő(tigloni léptékkel) szinten érdekelt, rézvezetőjű madzagokat.

Mivel itt több drótról van szó, első körben mindet kipróbáltam, miként állják meg a helyüket külön-külön, majd kipróbáltam, mint komplett kábelrendszer. A hangsugárzó kábel külön ismertetésétől eltekintenék, hisz azt már megtettük a Tiglon beköszönő cikkében. Hímeztük- hámoztuk és végezetül a nagyon jó kábel címet adományoztunk neki.

A soron következő madzag legyen az IC. Végül is azt kötöttem be jelenlegi próbánk alkalmával először. A próbát elszenvedő rendszer a Quad CDP, AA M5 és AA UNO-m volt. Az összehasonlítási alapot a Kondo KSL SPc és az új KSL Vc drótok képezték. Az IC az MS-12R fantázianevet kapta. Gyári speckója túlzottan nem tér ki a titok nyitjára. Mint a többi madzagnál, a magnézium árnyékolás itt is tetten érhető és ródium bevonatú szorítós RCA csatlakozókat kapott. Konfekcionált méretek a méter, másfél és két méter, de biztos vagyok benne, ha valakinek 3méteres hosszban kell, megoldják(pl AA Solo, bár XLR változatot nem mutat a prospektus, így az átalakítókat nem kell kidobni).

Az SPc után bekötve az első benyomás a kissé kifinomultabb hangkép volt és a színesebb előadás. Kifejezetten tetszett. Természetesen nem érte el az előtte próbált Kondo KSL-Vc szintjét, de mindenképp abba az irányba mutatott. Hosszas nyúzóteszt után, éreztem benne némi túlnyugodtságot, de ez nem volt olyan mértékű, mint amit pl egy régebbi AN-V produkál. tempója, ritmusa nem érte el a KSL madzagok tempóját, de egyféle kellemes elegyét alkotta a KSL pörgő ritmusának, az AN-V simaságának, nyugalmának és a 47Lab Storatos eszköztelenségének. Afféle, hirtelen nem is tudod, mit mondj rá hang. Jó, kifejezetten jó, de nem az lennék, aki vagyok, ha nem éreztem volna aprócska zabszemet a seggemben. Biztos az előtte használt KSL Vc is hatott rám, mert az kétséget kizáróan egy tökéletes kábel, a rézdrótok ezüstje, a... és a... egyszóval minden, ami rézből a csoda, így nem volt könnyű dolga a Tiglonnak. Viszont rákacsintva az árára, ami nagyjából a 110-120.000HUF környékén tanyázik, egyértelművé vált, hogy a drótkufárok árképzése még mindig működik és mindenki jól tudja, hol a helye. Ezt szeretem a japcsikban. Elkészítenek valamit és annak mindig a reális árát kérik el. Jelen pillanatban kapunk egy jó madzagot, ami kellőképpen tudja megmutatni a muzsika sava- borsát, ama újkeletű hangkép formájában, aminek beharangozója a 47Lab volt és mára számos japán manufaktúra vall magáénak(pontosabban: vélek én felfedezni). Bár mint említettem, csak a nagyon jó madzag címet viszi, és nem az überbrutál  bazi jó-t, de nyugalom, mert a dolgok nemsokára a helyükre kerülnek.

Következő áldozatom az MS-12A hálózati madzag volt. Nem mértem meg, de nekem elég hosszúnak tűnt. A gyári konfekcionálás 1,2métertől 0,6méterekkel növelt hosszban elérhető, így 2,4méterre tippelek(ez a madzag úgy emlékszem kb 120.000 jó magyar forintot kér. hosszcsökkenés nem tudom, miként jelentkezik az árban. Úgy sejtem, nem egyenes arányban). Ennek a gyári standard növelésnek a fonástechnikát érintően biztos van jelentősége, de ahogy a többi drót belső világába, ebbe se láttam bele. Szokásos történet a magnéziumról és bla-bla-bla... A gyári csatlakozót úgy látom Tamás lecserélte a Praktikerben fillérekért kapható rézérintkezőjű fali dugaszra, amihez csak bólogatni tudok. Ez a kb 600Ft-os dugasz orrbaveri a szuper-hipernek kikiáltott csatlakozókat. Titka az egyszerűségében lakozik, így ne féljetek tőle, ha dugózhatnékotok támad! A CD játszóba kötöttem be. Az általam itt használt AN-B(sárga) hálózati helyén baromi nagyot ütött. Minden irányba tágultak a dolgok, minden sokkal precízebb lett, bár a színek mintha veszítettek volna az erejükből. Őszinte leszek, gondban voltam. Ebből a pénzből ha veszek KSL Spc-t, jobban kijövök a buliból. Persze volt, amit jobban hozott, mint a KSL, de összességében nem éreztem, hogy jobb lenne, inkább csak kicsit más. Nem hiába, ez a fránya SPc igen magasra tette a mércét és míg lehetett venni méterre, bárki faraghatott belőle magának hálózati drótot jó áron. Igen, ugyanis az AN.Japan, azaz Kondo már nem forgalmaz méterre SPc-t és a hálózati kábel problémára a megoldás a kész madzag megvásárlása, ami természetesen nem egyenlő az SPc(vagy SPz) feldugózásával és kicsit húzósabb is. Bár Tamás idesúgott valamit, hogy neki még van méterre és jódarabig kitart a raktárkészlet. Summa- summárum(? jól írtam ezt?) egy újabb nagyon jó madzag címet oszthattam ki, de seggemben még mindig aprócska zabszem üldögélt, amit már szerintem rég kitalált mindenki, hogyan oldottam meg és zártam rövidre.

Igen, jól bólogatnak ott a hátsó padban! A CD playerben még bent volt az előtte próbált Tiglon interkonnekt és egyszerűen csak átkapcsoltam a bemenetet, hogy a Tiglon szállítsa a muzsikát az erősítő felé. Betettem a Tiglon hangfaldrótot(középtölcsérhez), és igen, ekkor került végképp minden a helyére. Eltűnt az az aprócska kekeckedés, amit talán más észre se venne, de a revoxi mikroszkóp jelezte. Ez beza nagyon érzékeny és jelez. De végre ki lehetett osztani azt a bizonyos überfasza kábel címet, amit az egész történet sejtetett már az elején, a hangsugárzó kábelek esetén. Kellemesen színes, simogató, ám pillanatra sem lazsáló, pörgős gyors előadásmód, vagy épp mélabús, könnyfakasztó, ahogy azt a lemez, a zene diktálja. Ami mindig tetten érhető, az a mérhetetlenül nagy energia, bármely zenei stíluson. Nem tesz oda, nem vesz el. Tökéletes elegye a kerek egésznek. Dekával se akar többet mutatni, mint ami a kategóriája, így kiegyensúlyozottsága miatt bárki végleges kábelrendszere lehet. Ami mindezek mellett fergetegesen jó vétellé teszi, az a hangsugárzó madzagok olcsósága. Ha az ember komplett kábelrendszerben gondolkodik (már pedig csak így szabad!!!), hamar tudatosul, hogy a legtöbb mindig a hangfaldrótból kell, ami eszi a sztereómétereket mint a rosseb, így az elsőnek kissé combosnak ható IC és hálózati madzagok ára elég hamar kiderül, a hangfaldrótnál sokszorosan megtérül és a dolgozó egy nagy valag muzsikát kap cserébe az otthonába. Arról nem beszélve, hogy a szélessávú cimboráktól eltekintve a bi és trikábel sok esetben kecsegtetőbb, mint az egyszeri bekötés és jumperolás, de ez a költségvetést sok esetben igen megviseli. A Tiglon esetén arányaiban kevésbé megterhelő ez a probléma.

A végére maradt a meccsen kívüli, de engem érdeklő megoldás, miszerint a hangfaldrótot feldugózom hálózatinak. Kicsit gonoszan vigyorogtam, hogy NNNAA, majd most ugrik... de nem ugrott. Sajnos pontosan annyit tudott, mint ami a méterára. Pontosan azt tudta, amit önálló hangsugárzó kábelként és amint láttuk, a hangsugárzó madzagot az interkonnektet és a gyári hálózati húzza készre, így a hálózati megspórolása nem vezet a végtelen nirvánába, csak kicsit közelebb visz hozzá. Persze ezt Kürthy Tomi jelezte előre, de szeretem ezeket a dolgokat megtapasztalni. Ezek után viszont egyértelműen és kétséget kizárón ama állítását is 100%-osan magamévá tettem, hogy a KSL SPc mintájára, Tiglon hangfaldrótból készített interkonnekt is pontosan annyit ér, amibe kerül és nem képes visszaadni a gyári összekötő tudását, de még csak meg sem közelíti, ahogy a hálózati esetén sem. Jó tanuló lévén ezt könnyen be is láthatjuk, ha összevetjük az önálló hangfaldrót és interkonnet vagy hálózati hangját. Lehet érezni, hogy a hangfaldrót felől nem lehet a másik kettőt megközelíteni. Persze egy folyamatos építkezés (vagy olcsóbb rendszer) része lehet a maszekolt Tiglon összekötő vagy hálózati, de ha az igazán nagy madzagok kvalitását akarjuk relatíve kis pénzen élvezni, bizony le kell idővel szurkolni a gyári ostorokért a mannnnyt, de azt gondolom, a (leg)felső ligában játszani, ez nem áldozat.