utopia

digital world - analog minds

Vintage, vagy csak öregszünk?

Fura érzés erről a dobozról írni, mert amikor kezdtük szórakozni kicsit komolyabban a dolgokkal(értsd, nem Technics az isten), futó termék volt. Ránézek és saját megvénülésem látom benne, pedig így első blikkre se egy karc, se egy... semmi rajta, de akárhogy nézem, ez a doboz már inkább történelem. Honnan lehet ezt tudni? 1- nem ismerik a fiatalok, 2- egy bármilyen semmitmondó doboz árában hozzá lehet jutni.

A hőskorban az egészen picike monitoroktól, az értelmesebben méretezett dobozokig volt a palettán. Még a dolby surround is megcsapta a céget, bár csak passzív szubot láttam ebben a szériában. Hátul büszkén díszeleg, hogy Made in England. Ettől eltekintve és egy szériaszámtól, nem lettünk okosabbak. Ez az a kisdoboz, aminek olyan vehemensen keresi minden gyártó az utódot és fogják rá hangfalaikra, hogy annak az utóda. Holott nem. Sose készült utódja, még házon belül sem. Más gyártónál főleg nem. Persze ebben van jó és rossz is, hisz ez a kisdoboz azért a használtpiacon elkért 25-35ezresért valóban nem tudhat oltári sokat, így akár olyan azóta készült,esetlegesen sokkal jobb hangsugárzókra is ráaggatják ezt az utód történetet, igaz a név kötelez. Hogy a jóistenbe ne kötelezne, ha már egy Sonata-ról van szó, ami a JPW hangárjából gurult ki valamikor a '80-es évek végén.

Nálunk a Merlin Audioban (és persze a hifiújságokban) vált ismerté, mint kifejezetten olcsó és jó megoldás. Terészetesen sokat köszönhet nagyobb testvéreinek, akik kifejezetten a Snell érzetű Audio Note-okra hajaztak, mind pofára, mind hangra P1 és AP2 néven. A kisöcsit egy ismerőstől kaptam kölcsön. Vágytam kicsit erre a bepunnyadós, téli, stresszoldómuzsikás szórakozásra. A tölcsér jó, de az egy percet nem hagy nyugodtan hátradőlni. Azzal mindig történik valami, nincs egy nyugodt perced, annyira attraktív, annyira bevon az -élő- zenébe, hogy egyszerűen nem lehet afféle háttérzenészként kezelni. Jó, de most nincs hozzá kedvem. Mostanság forró, fahéjas teát szürcsölök esténként az egy darab energiatakarékos izzó, gyertyafényerejű társaságában. És igen, ehhez kifejezetten jó partner a kis JPW.

Gyors hangszórómustra. minimális méretekel bíró csipogó és egy elméletileg 16cm-es mélyközép, aminek valós membránja csupán 11-12cm, de a membránszél egy évszazadot legalább kibír. Ja, zárt doboz, ami viszont spéci, merev, erőss, robosztus, stb... Régen, még hajdanában egyet levertem AN-K állványról. Doboznak semmi baja,de a HDF szalagparketta felrepedt.

Lássuk csak... Lusta voltam a nagyot szétbontani, így rákötttem a Neiro hősugárzóra KSL Vc- vel a CD-t. A kimenőtrafóktól valami... valami német... Mogami(emlékeztet az Avantgarde Acoustic hangfaldrótjára) viszi a jeleket a csak szimplán kábelezhető terminálokra(nem nagy durranás madzag). Állványként két kartondoboz és az ikeás asztal sarka szolgál, ahol egy HFP segíti az izolációt. Beállítása nem túl nyakatekert. kb 10perc alatt végleges helyet lehet neki találni még ilyen mostoha körülmények között is.

Na akor hogy is szól... A beállítshoz az éppen kezemben lévő Buena Vista / Social Club lemezt dobtam be a Quad CDpörgetőbe. Egész tűrhetően prezentálta, majd gyors install ellenőrzés egy Hobo koncerttel... Ééégön ,még kicsit vérzett, de hamar megkóstolhattuk a koncert hangulatát. Nem tojt be tőle, igaz csodát se művelt. Belövés után elsőként a -rémborzalom- Jesse James meggyilkolása, tettes a ... című viccből megismert Nick Cave féle filmzenével nyitottam, amit még nem sikerült sokszor végighalgatnom, sőt, kifejezetten nem sikerült sokáig. Most valahogy, mire észbekaptam, lejárt a lemez. Jól hozta. Sorra kerütek elő lemezek, többek között egy nagyon nehéz Vilvaldi vonsnégyes, amivel ha nem körültekintő az indián, többtízmilkós rendszerek is megúsznak. Nem visított. Most épp az EzRollers Walk This Landjének basszusfutamai igyekeznek leásni a pincébe, méretéhez képest kellően gyorsan és mélyen. Nem, a gyomrom nem remeg, de valahogy mégis élvezhető... Tyűűűű, Stooges... I Wanna be Your Dog... Na jó, ez azért már karmolt keményebben, de a gitárjáték csodás... Persze ez a Neiro érdeme, nélküle nem menne. Csöves gitárfejet kevés motyó tud tisztességesen. Ide nem árt némi KondoMagic. De ezt most nem annyira érzem. Ez a zene már sok a kis doboznak. Itt összetojta magát. Persze ne feledjük, ettől összetojná magát a HiFivilág 98%-a (tudom, már megint szélsőséges vagyok, pedig amit gondolok ettől is több :) ). Mi volt még, Belafonte, csak úgy egy kis Matilda, ha már JPW(és Ráday utca). Megtoltam még egy kis punkkal, rockkal és -már lehet van aki rájött az előző muzsikákról, a Lockstock&... filmzene megy a maga vegyes világával.

Hajtása... Gőzöm sincs menyi lehet, valahova 84-86dB közé tippelem az érzékenységét. Nem a 7Watt jóbarátja, bár el lehet vele zenélgetni. És akkor mit is tud? Pont annyit, amibe kerül. Értem én a régi nagy nimbuszt, értek én mindent, de ez a doboz valóban ennyit ér. Ez jó hír e? Akkor jó e? Persze, csak ennél többet nem ér és aki az ellenkezőjét állítja, átver, megvezet, süket, stb... De ez ne tévesszen meg azzal, hogy más, amit ennyiért adnak, lehet fabatkát nem ér. Tehát ez nem kidobott pénz, de a fergetes csoda az nem itt fog eljönni(de legalább nem xar). Érdemes a hangszóróselyem nélkül használni, bár kevésbé pontos erősítők esetén lehet jól jön egy kis magastompítás. Ha meg kel néznem az állítólagos reinkarnációit, az ML széria talán nem jobb, de nem is rosszabb, más. Egyéb kisdobozok, mint az utódként emlegetett kis Quadok, vagy a kis AN-Ax-ek, ALR Jordan-ek bőven jobbak, de mindenkép egy üde színfoltja immáron a vintage világának és aki ennyi pénzt akar csak elkölteni, bátran tegye meg, mert biza semi mást nem talál, esetleg egy Preludium B31-est, amiről majd máskor lehet írok, ha már így eszembe jutott.

Megosztás

Három hónapja vettem a

Három hónapja vettem a sajátomat, brit import volt; mint kiderült, ez nem sima Sonata, ugyanis bikábelezhető. Először házilag elvégzett sufnituningra gyanakodtam, de utánanéztem, és kiderült, hogy a cégnél készítettek egy Sonata Plus szériát is, amit eleve így terveztek. (Ez nem volt dealbreaker a vásárlásnál, de előny sem, mert itthon jumperrel hallgatom.) Ezeken az Audax tweeterek burkolata sem műanyagból van, hanem masszív fémből.

Kezdetben én is a fenyőfa szekrényekre pakoltam, alátét nélkül, közvetlenül a fal mellé, és a csomagba pakolt tyúkbelekkel kötöttem hozzá a Marantzokhoz. Az feltűnt, hogy a zenék karakterét, jellegzetességeit így is szépen kidomborította, de csak azután tisztult ki és kelt életre, hogy alákerültek az Atacama állványok, és kapott maga elé összesen 4 centi rézkábelt. Ezek, kis túlzással, majdnem kétszer annyiba kerültek, mint a dobozok, de azt mondom, megérte.

Megvannak a korlátai, a preferenciái, hogyne; érezhetően jobban szereti a levegősebb, lassúbb, hangszeres zenéket. Ott viszont még a lehetőségein túlmutatóan is teljesíthet: a Kind of Blue hallgatása közben akkora basszusokat kent a falra, amekkorát sose néztem volna ki belőle. Élvezhetően szól rajta a Jesus and Mary Chain gitárzenéje is; igaz, az első lemezoldal végén a szólózás már sok volt neki, de azt inkább a belsőbarázda-torzítás okozhatja. A felvételek közti minőségi különbséget is jól adja vissza, pedig az az olcsó kisdobozoknak ritkán szokott sikerülni.

Summa: három hónap alatt annyira megszerettem, hogy utólag azt se bánnám, ha kétszer ennyit fizettem volna érte. Strapabíró: néhány kisebb felületi karcot leszámítva még most is remek állapotban van, pedig már nem fiatal. Sokoldalú: szinte mindent szeret, a nagyon vad metálzenéket leszámítva, de azt amúgy se szoktam hallgatni. Meghálálja a törődést: jót tesz neki az állványozás és a jóféle kábelezés. Pontosan, helyesen szól: a zongora zongorának hallatszik rajta, és jól tartja a ritmust. A nadrágszárat nem lobogtatja meg a basszusa, de ezzel a hiányosságával könnyű együtt élni. Amíg nem lesz pénzem, hogy lecseréljem egy Lensre (és a hozzá illő hóbelevancra), addig maradni fog, de valószínűbb, hogy utána se válok meg tőle.

(Egy fórumon a JPW egykori munkatársa is hozzászólt egy, a hangfallal kapcsolatos topikhoz, és érdekes sztorikat mesélt. A Sonatákat azért tudták ilyen olcsón adni, mert a dobozokat a dartmoori börtönben dolgozó rabokkal szereltették össze. A fafeldolgozó üzemben az egyik munkás például közel állt a szabaduláshoz, és elkapta a 'gate happy', a szabadulással járó izgalom, ami a kabinetek minőségére is rányomta a bélyegét, úgyhogy erre külön figyelni kellett. A rabok néha titkos üzeneteket is firkáltak a dobozok belsejére, vagy kis fecniket rejtettek beléjük. A pasas azt is elmesélte, hogy a Sonaták Ausztráliában nem voltak túl népszerűek, mert ott is hallottak arról, hogy milyen körülmények között készültek, és ott ez jóval érzékenyebb téma az ország múltja miatt.)

köszi :)

Köszi a sok infót. és igen, a törődést Ő is, mint mindne doboz meghálálja. én is inkább arra céloztam, ha nincs hozzá nagy körítés se hallgathatatlan. egyébként nálam is a madzag kezd beérni(nem volt bekötve vagy 2évig) és sokat javult. tegnap a Született Gyilkosok filmzene CD-vel sem vallott szégyent, pedig azon itt-ott reszelnek rendesen :) Aztán a Part/beach c film lemezén a különféle elektrókat is jól tolta.

Ami érdekes, van basszusa,még itt kint a mostoha körülmények között is. a tonaltiása inkább kissé a loudnessesség felé csúszik el. ezt tisztítaná le egy jó állvány.

Neiro ide vagy oda egy ilyen

Neiro ide vagy oda egy ilyen kis doboz alá okvetlenül be kell tenni egy hozzá passzoló állványt. Úgy biztosan még többet lehet kihozni belőle. Az érzékenység miatt meg mindannyian tudjuk, hogy a kis teljesítményű csöves egyértelmű pozitívumai mellett jelentkeznek hátrányok is. Lehet, hogy egy sokkal olcsóbb push-pull csövessel ez jobb párosítást alkotott volna...

fele pontosan így van

tükéletesen igazad van és örülök, hogy leírtad. éreztem,hogy hagytam némi rést a történetben,de azt gondolom,ezt azért kisakkozza mindenki,hogy kell alá egy nehéz állvány.

egyébként ha félreérthető lenne,nekem ez tetszett,csak nem vált meg világot fillérekért(és még ebben a szegmensben ott a Preludium és a Heybrook HB1). nem kapunk 500ezres hangot,stb... de most is ezzel ébresztgetem magam és kedvet csinált ahhoz,hogy beszerezzek egy kisebb dobozt,mert néha a tölcsér nagy :)

a Neiroval nincs baja. nem lehet full hangerőt kitekerni,mert azt már nem bírja a Sonata. De ezek a triódások egyébként nem szoktak összeomlani,ha fullra kitekeri az ember,legfeljeb nem lenget gatyaszárat,de hajt. ez alől kivétel a tölcsérek aktív szubja. az valami olyat dumál vissza, főleg a PSE triódásoknak, hogy tekered,tekered és egyszer összeomlik. mondjuk ott azért már igen hangos(csendőrség kihívva rég), de igen, létező jelenség, hogy az aktív szub megfingatja. sima váltós, urambocsá szélessávúak nem szokták, hacsak nem valami abszurd impedanciamenete van a doboznak,de pl Dyno nem akasztotta meg.

egyébként régebben AN K állványon, M1+P1 erősítővel használtam ilyet kis ideig. ez most itt jobban szól,komplexebben, eltekintve az állvány hiányából keletkező apró tonális elcsúszástól.

 

köszi a kiigazítást,így teljesebb a kép

Hát igen,erre céloztam és ki

Hát igen,erre céloztam és ki is mondtad helyettem, hogy a nehéz (AN-K) állvány sokat javít rajta. Dehát az állvány már sokkal többe kerül, és egy AN-B kábelt is tudna értékelni. De ezzel már teljesen felborulnának az arányok. A kisteljesítményű triódással meg az a gond ( bár nekem is az az Isten), hogy pont a nagyérzékenységű dobozzal,(vagy tölcsérrel) tudja megmutatni amit valójában tud, és nem elsősorban a teljesítmény miatt inkább a mikrodinamika megjelenítése miatt. És szerintem igenis ki lehet ebből hozni olyan hangot, hogy nagyon sok modernebb és drágább doboz ellenében is ezzel zenéljen az ember szívesebben.

tovább merengek

szóval igen, állvány kell alá, de az a vicces,így sincs széthullva, nem erőtlen. ergo akinek nincs pénze egy ilyenre, plusz egy AN-K állványra, az se csüggedjen, mert alapvetően ilyen mosotha körülmények között hallgatom majd egy hete és nem zavar (Shostakovich az eyes wide shut-on azért átjön, hat) .

de,persze,mindeképp jobb lenne állványon :)