Végül is, miért ne? http://comment.blog.hu/2008/08/27/reality_a_komolyzene_rajongoinak

[justify][img_assist|nid=156|title=|desc=|link=popup|align=left|width=100|height=75]Némileg módosítanom kell a figyelemfelkeltő beharangozóm utolsó mondatát, miszerint hakni lesz a Zöld Parában a DJ Krush fellépés. Nem az volt. A név kötelez, szokták mondani, s ez itthon aztán tényleg így van, hiszen a közönség egy része valami dj szettre számított, talán ezért, hogy értetlenül nézte a beatmakerrel zsonglőrködő koros hip-hop jakuzát. A törzsközönség most elmaradt, feltehetően a kissé groteszk napközis táborra emlékeztető helyszín riasztotta el őket.[/justify]

[justify][discogs|q=artist/Philip+Glass|format=imageonly] A címben persze a szokásos nagyarcú zenekritikus megközelítést követem (ezzel is parodizálva azt), miszerint, ha itthon nagy nehezen leszerveznek egy valóban komoly reputációnak örvendő kortárs alkotást, akkor a megközelítést megfordítva mi úgy teszünk, mintha az lenne a kitüntető, ha kishazánkban felléphet. (Van az ismert anekdota: a kortárs múzeumban két öreg néni megjegyzéseket tesz a kiállított művekre, mire a teremőr elkezd figyelni.[/justify]

Hány olyan legenda szerű mondás született, amelyben egy-egy zenei stílust éltettek, többnyire mindegyik ugyanarra a sorra futott ki: a**** soha nem fog meghalni? Stílszerűen Rock and roll never die, Punks not dead, satöbbi. Hát most ebbe a sorba beállok én is, a legtöbbet, azaz a legkevesebbet jelentő szólammal: a zene sohasem fog meghalni. Legyen ennek bizonyítéka két számomra érdekes (és jellemző, de ez mellékszál) zenei történés a közelmúltból, vagy a közeljövőből. Az első számú:

Ismét ajánlani fogok, annál is inkább, mert végre olyan művészt láthatunk hallhatunk a MUPA-ban, aki valóban a zenei jelenidőt hivatott képviselni és nem évekkel ezelőtt lejárt szavatosságú, de azért Kelet Európában még eladható produkcióról van szó. Nos, hölgyeim, uraim Philip Glass egy különleges, Leonard Cohen versei és rajzai alapján készült, arra épülő koncerttel, performansszal örvendezteti meg a kortárszenei élményre éhes közönséget.

[img_assist|nid=148|title=|desc=|link=popup|align=right|width=100|height=66]A legutóbbi, márciusi teltházas buli okozta eufóriában megfogadtuk, hogy a dolognak lesz folytatása, annál is inkább, mert a hely (a KERET nevű műintézményről van szó) alkalmas arra, amit elképzeltünk és kiváló helyszín a bulizni nem akaró, ellenben igényes klubzenét hallgatni szomjas közönség számára.

Eminens módon végigültem a tavaszi jazzfesztet, szinte az összes koncertet, és mielőtt az emlékezetes pillanatokról készült összeállítást feltöltöttem volna, eszembe jutott, hogy a május elsejei, múltból kísértő majálisok szellemét tovább éltetve, a szabadság hídra is szerveztek egy dzsemborit, amiről lemaradtam, így nem teljes a kép a tavaszi jazzfelhozatalról, de azért reméljük, a lényeg itt van.

Meditatív dallamok

[quote]Eljut végre Magyarországra az Autechre, akik a legtöbbet tették azért, hogy a techno-ritmusokból és az ambient hangjaiból absztrahált, úgynevezett intelligens tánczene, no meg annak vezető kiadója, a Warp a kilencvenes években a csúcsra jusson. Március 11-én lépnek majd fel az Snd duóval és egy absztrakt dj-vel.[/quote]

Lehet menni kéne...

Forrás: http://www.quart.hu/cikk.php?id=1958

[justify][img_assist|nid=96|title=...|desc=|link=popup|align=right|width=100|height=75]A bejárat melletti első szobában, ahol az egyik falon fotók és képek, a másikon pedig egy médaiválogatás pereg véget nem érően, elhangzik az egyik high end showhoz körítet televíziós riport is. Ebben a riportban Csontos I a riporter kérdéseitől kissé zavarban azt fejtegeti (vagy leginkább védekezni kényszerül), hogy mire is jó a high-end. Igaz, mire is?[/justify]

[justify]Az első képen, még a nyolcvanas évekből, a fejhangokkal ismerkedünk. Apró kis poén, de megadja az alaphangot, aztán analóg szintetizátor és analóg vágási technikával összerakott, gyerekeknek készült, animációs klisékkel megtűzdelt videóklipp egy születésnapról, majd egy New Yorki szórakozóhelyen járunk, ahol a régóta áhított piros ruha ürügyén kiderül: Amerikában ugyanazért a munkáért a nőket pont fele annyi bér illeti meg.[/justify]