Talán minden olvasónak feltűnt, hogy az oldalról lekerültek az írásaim. Végül is hosszú egyeztetés után úgy döntöttem, hogy saját blogban és saját név alatt folytatom tovább. Engedtessék meg némi személyesség, hiszen mégiscsak öt évről és több, mint 100 szövegről van szó, illetve arról, hogy a halfnote jelentős fóruma a hazai hifi blogoknak.

[img_assist|nid=185|title=|desc=|link=popup|align=left|width=64|height=100]A késő esti híradó utolsó perceiben érdekes információk hangzanak el.

[img_assist|nid=177|title=|desc=|link=popup|align=left|width=100|height=75]Tudósításunk második részében visszarajzolódik arcunkra az önfeledt mosoly, s ezzel végre átlépjük a saját árnyékunkat is, ami egy fesztivál élvezetéhez elengedhetetlenül szükséges. A szerdai megnyitó után a koncertek áttelepültek a közraktár sátorba, a Ráday utcai kávéházakba és a volt vásárcsarnok előterében felállított lounge sátorba.

Szerdán, a MüPa-ban a Modern art Orchestra egy ősbemutatóval, a francia klarinétos művész, Louis Sclavis pedig egy élőben előadott filmzenével megnyitotta az idei MOL Budapest jazzfesztivált. A BMC szervezésében megrendezésre kerülő fesztivál országos viszonylatban is az egyik legnagyobb dzsembori, ahol többnyire jazz, de akár worldmusic, vagy mint éppen tegnap: alkalmazott zenei előadók is koncerteznek egészen öt napon át.

Talán az utóbbi egy év legemberibb és legigazabb megnyilatkozása. Az interjút nem a quart-os csapat készítette, hanem a fúziórádió (talán ezért lett olyan jó), de ott lehet elolvasni, így sajnos: http://quart.hu/cikk.php?id=2875.

Ma este az Uránia [i]filmszínházban[/i] játszik. Összecsúszot pár program, így mi sajnos nem leszünk ott, hiszen ma nyit a MOL Jazzfeszt is.

[img_assist|nid=170|title=Bowie Mania|desc=|link=none|align=left|width=100|height=100]David Bowie tavaly volt hatvanéves, s ebből az alkalomból még idén is jó pár lemezmegjelenésre számíthatunk. Lesz nyilván remaster sorozat, jönnek majd ritkaságok, nyilván rengeteg tribute lemezt is piacra dobnak, újracsomagolják az életmű kiemelkedő darabjait, had gazdagodjanak a gyűjtemények.

Lassan véget ér a nyár, és visszarendeződünk a fesztiválországból, de előtte még jó pár alkalommal látogathatunk szabadtéri vagy sátras rendezvényeket. Az igényesebbek közül kevesen merészkednek improvizatív stílus ingoványos talajára, a tapasztalatok szerint a jazz nem vonz tömegeket. Némi támogatással ugyan, de azért akad pár olyan hely, rendezvény, ahol a műfaj kedvelői is kielégülhetnek, és a koncerteket sem kell nagyítóval keresni a programfüzetekben.

Idén is volt jazzfest, tőlünk nem is oly' messze, Wiesenben, és pont annyival volt merészebb, mint amennyivel messzebb van tőlünk. A jazz inkább csak megjelölte a fellépő zenészek inspirációt, mintsem lefedte volna. A beszámoló egy szerencséstől, aki részt vett a fesztiválon: http://www.drumandbass.hu/cikk.php3?cid=993.

Erikah Baduról, pontosabban a legutóbbi lemezéről mi is írtunk, a link alatt a konctertjéről olvashattok.

Végül is, miért ne? http://comment.blog.hu/2008/08/27/reality_a_komolyzene_rajongoinak

[img_assist|nid=164|title=|desc=|link=none|align=left|width=100|height=100]Már évek óta tart, talán az elektronikus zenék mintázó hajlamának következményeképpen, a különböző nációk saját, hatvanas-hetvenes években született jazz generációjának kutatása. Sorra jelennek meg a korongok, a német, a lengyel, a magyar jazz válogatásai (itt a hazai dj páros: Keyser-Shuriken szerkesztésében) rajtuk jó néhány klasszikus archív felvétellel. A teljesség igénye nélkül menjünk sorra a nem is olyan régen kiválogatott és újracsomagolt termésen.