Mint azt már korábban beharangoztam, továbbra is kutatok, a megfizethető árú, de minőségi lemezjátszó után, vagy lemezjátszó konstrukció után.

A Funk Vector futóműről és az Origin Live Silver karról szóló rövid történeti és technikai áttekintés után lássuk végre, hol a kombó helyiértéke.

Az előző részben megismerkedhetünk a Funk Vector gyaluval. Azóta felkerült rá a hangkar is. Mielőtt felidézném az installáció folyamatát és elemezném a végeredményt, eme cikket e hangkarremeknek szentelném.

Nem is oly régen lamentáltam azon, hogy a világ legnagyobb lemezjátszó gyártó cége milyen silány termékkel akarja kiszúrni a fogyasztók szemét, amennyiben az olyan utópisztikus cselekedetre szánja el magát, hogy Robbie Williamst fekete lemezen akarja hallgatni. Mert az kúl.

Az analog világba való belépés feltétele nem csak az, hogy az ember elköteleződik iránta, vagy megtetszik neki a hang tisztasága, életszerűsége, hanem az is fontos, hogy kitartó legyen. Mire az ember egy normális lemezjátszót összerak, gyakran évek telnek el, addig a féltve őrzött lemezi magukban porosodhatnak a polcon.

Szokásunktól eltérően, vagy ahogy mostanában a közösségi rádiózásban szokták előre figyelmeztetni a hallgatókat, Kedves olvasóink: reklám következik!

Tekintve, hogy már egy éve áll a Funk a dobozban miközben gyakorlatilag egy drót híja lenne a műnek, tényleg időszerű lenne végre bekábeleztetni a hangkart. Konkrétan egy Moth-féle RB250 változatról van szó.

A következő alternatívák jöttek eddig szóba:

KSL-AI a karcsőbe+KSL-AI vmi árnyékoló harisnyában a phonóig

Olvasom az egyik honfitársam kérését, miszerint segítsenek neki egy olcsó, de tisztességesen megépített és elfogadható hangú lemezjátszót keríteni a kedves fórumozó honfitársak.