A Funk Vector futóműről és az Origin Live Silver karról szóló rövid történeti és technikai áttekintés után lássuk végre, hol a kombó helyiértéke.

Nem is oly régen lamentáltam azon, hogy a világ legnagyobb lemezjátszó gyártó cége milyen silány termékkel akarja kiszúrni a fogyasztók szemét, amennyiben az olyan utópisztikus cselekedetre szánja el magát, hogy Robbie Williamst fekete lemezen akarja hallgatni. Mert az kúl.

Először 2005-ben találkoztam vele. Amőbaszerű formája meglehetősen szokatlan, a legtöbben - ahogy én is - idegenkedve fogadtuk. Aztán mikor megmutatta, mit is tud valójában, kezdtem elfogadni különcségét. A Funk Firm Vector lemezjátszójáról lesz szó.

Az analog világba való belépés feltétele nem csak az, hogy az ember elköteleződik iránta, vagy megtetszik neki a hang tisztasága, életszerűsége, hanem az is fontos, hogy kitartó legyen. Mire az ember egy normális lemezjátszót összerak, gyakran évek telnek el, addig a féltve őrzött lemezi magukban porosodhatnak a polcon.

Szokásunktól eltérően, vagy ahogy mostanában a közösségi rádiózásban szokták előre figyelmeztetni a hallgatókat, Kedves olvasóink: reklám következik!

A címet a régi Hifi magazinból loptam, ezzel a szerkesztői bevezetővel indult annak idején, talán 1979-ben, a hazai sajtó történetben az első hifivel foglalkozó periodika.

Olvasom az egyik honfitársam kérését, miszerint segítsenek neki egy olcsó, de tisztességesen megépített és elfogadható hangú lemezjátszót keríteni a kedves fórumozó honfitársak.